Zabhegyező

Az élet vasárnapja

Sörkorcsolyázzunk!

2016. szeptember 04. 16:40 - Zabhegyezgető

A „sörforradalom” felszínre hozta a sörkorcsolyák témáját: A Sörgyártók Szövetsége pályázatot hirdetve keresi az ország kedvenc sörkorcsolyáját, plusz számos fizetett cikket jelentetett meg a témában különféle sajtótermékekben és blogokon. Önszorgalomból jómagam is előbányásztam egy 2003-ban, A vendég című lapban megjelent írásomat a magyarországi sörkorcsolyahelyzetről egy kis nemzetközi kitekintéssel kiegészítve. Leginkább azért, hogy összehasonlíthassuk az akkori állapotokat a mostaniakkal. Sajnos, úgy általánosságban a helyzet nem javult. Sőt!
Következzen tehát egy cikk a múltból, legközelebb pedig egy kis elmélkedés a sörkorcsolyákról és a Sörszövetség pályázatáról.


Hogy jobban csússzon!

A sörkedvelők a közvélekedés szerint türelmes, jó kedélyű – és többnyire jó étvágyú emberek. Ez utóbbi meg is látszik rajtuk, mivel a legújabb kutatások szerint az úgynevezett „sörpocakot” valójában nem is maga a sör okozza, hanem a hozzá elfogyasztott nass, a sörkorcsolya.
E hagyományos sörözői fogás kettős szerepet tölt be: egyrészt csillapítja a sörözgetés közben óhatatlanul fellépő éhségérzetet, másrészt részben felszívja a gyomorba jutott alkoholt.
p1030433.JPG

Mindezek alapján azt is gondolhatnánk, hogy e sörözői „sporteszköz” nélkül nem élhet meg egyetlen valamire való pub, söröző sem. Pedig úgy tűnik, mintha a mai magyar melegkonyhás söröző-éttermeknek derogálna az, hogy a bőséges ételkínálatuk mellett kisebb-nagyobb sörkorcsolya-választékot is nyújtsanak. Sőt, alig-alig akad olyan – magát sörözőnek (is) nevező hely, ahol egyáltalán szerepel az étlapon a sörkorcsolyák című „fejezet”.
A sörkorcsolya, ha egyáltalán van, legtöbbször elvész a hideg vagy meleg előételek között. (Jellemzően az egyik belvárosi pubban is az előételek között szerepel a wels rarebit, pedig az igazán egy klasszikus sörkorcsolya.)
Márpedig gyorsan szögezzük le: a sörkorcsolya nem előétel! Sem funkcióját, sem pedig az adag méretét illetően. Legtöbbször udvarias mosoly és fejrázás a válasz a sörkorcsolyákat firtató kérdésre –, jobb esetben a tatár bifszteket tudják ajánlani.
Pedig kis odafigyeléssel, kevés többletmunkával, fantáziával és valamivel több ezirányú szándékkal ki lehetne elégíteni, a sörözgetés mellett csak néhány falatot harapni kívánók igényeit is.
És meg is éri, ugyanis a befektetett munka és pénz is megtérül. A sörkorcsolyák nagyon sokfélék lehetnek, sokszor készen is kaphatóak vagy szinte „konyhakészen” beszerezhető alapanyagokból elkészíthetők, és alkalmasint nagy konyhai szaktudást sem igényelnek. Melegkonyhás üzletekben pedig szinte mindig akad olyan nyersanyag, amit másra már nem tudnának felhasználni, vagy egyébként is rendelkezésre áll, és kitűnő sörkorcsolya válhat belőle. (Csak néhány klasszikus: tócsni, velős pirítós, baconba tekert koktélvirsli, fasírtgolyócskák egy harapásnyi kenyéren stb.)
Összefoglalva úgy tűnik – a kevés kivételtől eltekintve –, a melegkonyhával nem rendelkező vendéglátóhelyek mintha valamivel jobban odafigyelnének a sörkorcsolyákra, bár azokban is inkább csak a pogácsa-zsíroskenyér-virsli hármas dominál.

Magyarország: pogácsa és zsíros kenyér

A sörkorcsolyák legegyszerűbb esetei a különféle pogácsák, perecek, csipszek, sózott mogyorók, mandulák. Ha a pogácsa vagy perec nem helyben készül, szinte semmilyen többletmunkát nem igényelnek. Alig valamivel bonyolultabb egy körözöttes vagy zsíros kenyér elkészítése. Ez utóbbi kategóriában évek óta sztár a csirkemájas zsíros kenyér, amely már sok törzsvendéget szerzett az egyik budapesti sörözőnek, bár az utóbbi időben mintha itt is kevesebb lenne a kenyéren a csirkemáj…
dscf1623.jpgDe legalább van. Buda egyik sörbárjába évekkel ezelőtt messzi földről elzarándokoltak a csülkös melegszendvicsért. A méretes kenyérszelet vastagon meg volt pakolva kellemesen fűszerezett, darált csülökkel, és sajt olvasztva-pirítva a tetejére – nem is került sokba! Ma már csak emlék, mondhatjuk. Először a húsréteg lett egyre vékonyabb, majd a csülköt váltotta fel valamilyen meghatározhatatlan eredetű, agyonborsozott-sózott massza. Nem is kellett már senkinek. A tulajdonos persze levonta a következtetést: nincs rá igény.
Nosztalgiával gondolhatunk immár a baconszalonnába tekert csirkemájra is – több, egykor kedvenc sörözőnkből tűnt el. Csakúgy, mint a húsz-huszonöt évvel ezelőtti „egyenmelegszendvics”, ami olyan volt, amilyen, de tökéletesen megfelelt céljának: elverte a két sör között jelentkező éhséget.
Pedig – mint azt a külföldi példák is mutatják –, sörkorcsolyákból is lehet kreatívan, sokfélét készíteni, és hogy ne csak mindig a külföldre mutogassunk, egy követendő hazai példa: a budapesti Kaltenberg Söröző étlapján több, és ráadásul különböző „fajsúlyú” sörkorcsolya is szerepel, úgymint sörperec, bursin lilahagymával, libatepertő lilahagymával, padlizsánkrémmel töltött paradicsom toasttal, hagymás hering, bazsalikomos mozzarella paradicsommal.
Ugye, nem is olyan bonyolult dolgok ezek? Most pedig következzen néhány külföldi példa, olyan országokból, amelyek – egyelőre – előttünk járnak a sörkultúra terén, s akiktől ennél fogva tanulni sem szégyen.

Ausztria: ha eljön a „kenyér ideje”

Arra, hogy a sörkorcsolya milyen jó „biznisz” is lehet, kiváló példa az osztrák Centimeter üzletlánc esete. A Bécsben már négy sörözőt működtető cég nevét a sörözőiben centiméterre rendelhető szendvicseiről kapta. A hat-nyolc féle hideg és három-négy féle melegszendvics ugyanis egységáron, centiméterre rendelhető. A legkisebb egység: 5 cm. Kisebb-nagyobb társaságok azonban rendelhetnek egy métert – akár vegyesen – is. Ez utóbbiért, ha ez hidegszendvics, 10 eurót kell leszurkolni. Így könnyen belátható, hogy a körülbelül egytized négyzetméternyi, különféle jóval – liptói túróval, tojáskrémmel-snidlinggel, szardíniával-paradicsommal, baconszalonnával-póréhagymával, vagy éppen sonkával-sajttal – megpakolt barna kenyérrel, valóságos „sörszánkóval” akár hárman-négyen is elverhetik a hirtelen támadt éhségüket. Azután pedig jöhet az egy méter sör…
Nem egy bejzliben a kora délutáni csendesebb órákban a szendvicseket akciósan kínálják: a „brotzeit” idején minden egyes kenyér mellé egy korsó sört pohárárban adnak. (Happy hour sógor módra.)
Azzal együtt, hogy a szendvicsek nélkül nincs Bécsben söröző, a régi időket is tiszteletben tartják, és ugyanakkor az újabb módinak is hódolnak. Ha például megkóstoljuk a szaftban úszó „igazi” bécsi virslit, mindjárt megértjük Krúdy rajongását a „gábelfrüstök” iránt, és nem értjük: miért is nem találkozunk manapság itthon is ezzel az igazán ízletes és olcsó fogással? Az újabban megnyitott bécsi sörfőzde-sörözők pedig a trendi irányvonalat követve a különböző bundázott zöldségekkel és mártogatókkal igyekeznek – elsősorban ifjabb – közönségük kedvébe járni.

Vízbefúlt” és sörsajt

Igazi meglepetésként érhet bennünket az egy főre jutó sörfogyasztás világranglistáját vezető Csehországban, hogy – sok „csak ivásra szakosodott” sörözőben is – milyen fontosnak tartják a „valamit enni sörözés közben” elvét, és milyen sokféle, pillanatok alatt elkészíthető sörkorcsolyával képesek előrukkolni.
A prágai sörözők közkedvelt sörkorcsolyája, az utopenec a legtöbb helyen hatalmas, ötliteres befőttesüvegekben kelleti magát a kocsmák pultjain. Az utopenecet rövid, kis szalonnadarabokkal dúsított szafaládészerű kolbászkákból készítik. Mivel a technológia azt kívánja, hogy több napig egy ecettel erősen savanyított, fűszerekkel (bors, babérlevél, fokhagyma, koriander, mustármag) ízesített hagymás lében érlelődjön, és a tálalás előtt kell darabonként a zamatos kolbászkákat kihúzogatni, a sörkorcsolya népies „vízbefúlt” elnevezése igen találónak tűnik.
_igp3518.JPGA másik igen elterjedt cseh sörkorcsolya a pivní syr, vagyis a sörsajt. Ez egy igen határozott „bukéval” rendelkező, erősen érett, lágy sajt. Tálalása a tatár bifsztekéhez hasonló: a sajt mellé kevés őrölt fekete borsot, mustárt, apróra vágott hagymát hoznak, amit ki-ki egyéni ízlése szerint kever össze a sajttal. Ami nagyon fontos, a sajthoz egy nagyon pici sörhabot is kell öntenünk, mert csak így lesz az igazi! Ezt a masszát azután friss rozskenyérre illik kenni, s elfogyasztása után garantáltan rendelünk egy újabb korsó sört!
Egyszerűbb helyeken nagy divat a hagymás-ecetes lében pácolt hal, a rozscipóval, vajjal és citromkarikával kínált sprotni, vagy az olajáról leöntött, nagyon apróra vágott hagymával összekevert, pirítós kenyérre púpozott tőkehalmáj. A roppanós, hosszú szálú virsli mustárral, és a sajt-sonka hidegtál kombináció pedig úgy tűnik, örök sláger marad.

Németország: a kolbász hazája

Kissé távolabbra kalandozva Németország, pontosabban Bajorország a különféle wurstok, vagyis virslik, kolbászok és hurkák hazája. Egyetlen valamire való bajor söröző sem lehet meg nélkülük. Sok helyen pereccel – ami önmagában is egy kiváló sörkorcsolya – és édes mustárral kínálják a jellemzően fehér bajor kolbászkákat. A májas és véres hurkát – számunkra szokatlan módon – inkább hidegen, hagymakarikákkal és mustárral tálalják.
wei_wurst-brezn-und-ein-helles.jpgA cseh sörsajtok rokona, a Münchenben nagy népszerűségnek örvendő obatzda. Ezt a sörözők maguk készítik, s mindegyikük esküszik arra, hogy egyedül övék az igaz recept. Lényegét tekintve camembert vagy brie sajtból készül vaj, vöröshagyma, némi kömény, őrölt feketebors és só hozzáadásával. Egyes helyeken még egy pici pirospaprikát is tesznek bele, ami nem kötelező „alkatrész”, nem úgy, mint a sör. Ugyanis az nem hiányozhat ebből a sörsajtból sem. Az így kikevert obatzda azután a hűtőben érik össze és válik kényelmesen kenhetővé.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://ujzabhegyezo.blog.hu/api/trackback/id/tr9611676003

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása