A sörkorcsolya önálló műfaj, nem előétel, nem főétel, nem desszert, és nem valamiféle köztes fogás. Jellemzően kisebb adag, mint egy átlagos éttermi fogás, és rendszerint többet eszünk belőle, mint amennyit terveztünk.
A sörözésnek két szakága van: a kvalitatív és a kvantitatív sörözés. Kvalitatív sörözés az, amikor kis kortyokban kóstolgatjuk a söröket, 1-2 decis adagokban 5-8-10 félét. Csettintgetünk, mennyekbe magasztalunk és porba alázunk. Kvantitatív sörözés esetén is 5-8-10 sört iszunk, csak épp egy, vagy kétfélét és nem kóstolópohárral, hanem masszív félliteres korsóval. Közben hangosan beszélgetünk, meccset nézünk, biliárdozunk és hasonlók. No meg toljuk be a sörkorcsolyákat. Mert a sörkorcsolya ez utóbbi műfaj kelléke. Nehezen elképzelhető az a szituáció, hogy miközben Szabó 23 egyedül tör a labdával a luxemburgiak kapujára, H. Kovács azon mereng, hogy milyen szépen harmonizál a szélben érlelt szarvassonkás-kéksajtos-szárított paradicsomos falatka a Balatoni Világos komlókeserűjével.
Balra a sörkorcsolyák (egy része), jobbra a sörök
A történelmileg kialakult népszerű sörkorcsolyák nem szofisztikált ételköltemények, hanem rusztikus, egyszerű fogások, amelyeknek az a céljuk, hogy csillapítsák a sörözgetés közben fellépő éhségérzetet, másrészt felszívják a gyomorba jutott alkohol egy részét. Ennyi és nem több.
A jó (sikeres) sörkorcsolyának nem egy sörtípussal kell harmonizálnia (párt alkotnia), hanem lehetőleg minél többel. Az elvárás csak annyi, hogy ne üsse a sört, hanem szépen feküdjön alá, a sör és gasztronómia új kihívásainak nem a kvantitatív sörözés keretei között kell megfelelni. De egy sokcsapos kraft bárban sem gondolhatjuk komolyan, hogy a 48 -féle csapolt sörhöz 48 -féle sörkorcsolyát fognak kínálni, mert „az illik legjobban hozzá”.
Nem véletlen, hogy például Németországban és Csehországban az a 8-10 bevált sörkorcsolya hosszú évtizedek óta tartja magát, nincs lemorzsolódás, és új fogások sem nagyon lépnek be. Ráadásul működnek az „új” sörökkel is, nem csak a klasszikus lágerekkel.
Nagy szerepet játszik az állandóságban az a fogyasztói attitűd is, amelyik masszív sörözéskor biztosra akar menni. A kvantitatív társasági sörözés ugyanis nem a kísérletezgetés terepe, ilyenkor a jól bevált helyre megyünk, a megszokott és gyakran fogyasztott söreinket isszuk. És így vagyunk a sörkorcsolyával is.
Magyarországon azonban korántsem ilyen ideális a helyzet. Sőt. A 13 évvel ezelőttihez képest csak romlott. Ezért valahol jól érzett rá a hiányosságra a Sörgyártók Szövetsége, amikor meghirdette a sörkorcsolya pályázatát. Maga a pályázat azonban elkapkodottnak és összecsapottnak tűnik. Már a kiindulással is vitatkozom. (Az idézetek a versenyfelhívásból származnak.)
„A pályázat célja, hogy túllépve a pogácsa-virsli-földimogyoró unalmas „szentháromságán”megtaláljuk azokat a modern magyar gasztronómiába illeszkedő, hazai, jó minőségű alapanyagokból, könnyedén elkészíthető sörkorcsolyákat, melyek méltó kíséretet biztosítanak a különböző típusú söröknek.”
A pogácsával és a virslivel nem az a baj, hogy unalmas, hanem hogy az sincs. Ha pedig mégis, akkor abban ritkán van köszönet. De miért is lenne a pogácsa és a virsli egyébként unalmas? A szupermarketben vásárolt kényelmi termék, meg a kővé szikkadt igen. De egy frissen sült pogácsa? Jómagam tucatnyifélét sütök... A virsliről meg csak annyit, hogy a prágai Pivo a parek nevű pivotéka egyenesen a sör-virslire építette a koncepcióját. Hatféle sört csapolnak és 6-8 -féle virslit/kolbászt tartanak változó szortimentben. És nem unják!
A sós mogyorót meg a zacskós csipszeket pedig ne tekintsük már sörkorcsolyának! Azok korunk palizabjai, amit kiraknak az asztalra, a balek meg felbontja, és máris fizetheti a három-négyszeres árat.
„Mi a sörkorcsolya?
Olyan falatka, harapnivaló, esetleg desszert, ami nem csupán kiegészít egy pohár sört, hanem megjelenésében, illatában, ízében harmonizál a hozzá kínált sörrel és együtt fogyasztva új, komplex gasztronómiai élményt is nyújt, kiemelve az adott sörfajta karakteres jegyeit. Az igazán jól megkomponált sörkorcsolya épülhet a hasonló ízekre, érzetekre, az illat- és ízkontrasztokra és a sörözés közben keletkező könnyű éhségérzetet is elmulasztja, „jól csúszik rá” a sör. Emellett könnyen elkészíthető-tálalható-fogyasztható.”
Épp az előzőekben vázoltam, miért nem. Ha egy sörkorcsolya különösen harmonizál egy sörrel, a külön szerencse, de nem alapvetés. Ez inkább egy sörvacsora leírására illik.
„A nyertesek kiválasztása
Az első zsűrizési körből kategóriánként 3 sörkorcsolya jut tovább a döntőbe. A receptek értékelési szempontjai:
- Új, kreatív ötleteket várunk a sörkorcsolyákra.
- Magyarország sörkorcsolyája könnyen fogyasztható, jellemzően falatok formájában, bármilyen egyszerűen tálalható, fogyasztható étel megfelel.
- Bárki számára gyorsan (30 perc) és egyszerűen elkészíthető.”
Vagyis bármi, ami 30 percen belül elkészíthető (és ugye, „megjelenésében, illatában, ízében harmonizál a hozzá kínált sörrel és együtt fogyasztva új, komplex gasztronómiai élményt is nyújt, kiemelve az adott sörfajta karakteres jegyeit”.
Nos – csak gondolati szinten – ha a mindennapokban működő cseh, osztrák és német sörkorcsolyákat nézzük, ezen a kitételen, mármint a 30 percen nagyjából mind elhasalna. Vagy a tálalásra adnak 30 percet? Az viszont megengedhetetlenül sok. És egyébként is, miért kellene fél órában bekorlátozni az elkészítési időt?
A sörkorcsolyát (elő)készítéskor olyan állapotra kell hozni, hogy rendeléskor pár percen belül kiadható legyen, és a tálaláshoz elég legyen a pultos/csapos is. De az, hogy előtte a konyhán, háttérkonyhán, húsüzemben, otthon, Mari néninél stb. mennyi ideig készült, az tökmindegy. A jó sörkorcsolya működik olyan helyen is, ahol nincs melegkonyha és konyhai személyzet. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor abból soha nem lesz az ország sörkorcsolyája, legfeljebb egy sörhöz illő fogás.
Egy kicsit olyan érzésem van, mintha az ország tortája ihlette volna az ország sörkorcsolyáját. Az időzítés sem volt szerencsés, mert augusztusban nagyon sok vendéglátóhely bezár a szabadságolások miatt, a turistás helyeken meg pont nem érnek rá ilyesmivel foglalkozni, és a rendelkezésre álló idő is kevés volt egy koncepció alaposabb kidolgozására.
Mindezzel együtt biztosan lesz pár egészen jó pályamű, csak épp „életvitelszerű” sörkorcsolya nem lesz belőle soha, és egy év múlva ugyanúgy nem fogunk rá emlékezni, mint most a tavalyi ország tortájára.
