2016–2017 az új sörfőzdenyitások időszakának ígérkezik. Ha minden jól alakul, 2017 végére akár hetven fölé is emelkedhet az aktív sörfőzdék száma Magyarországon. Az újak egyike a „mozdonyos” söreiről rövid időn belül szélesebb körben is ismertté vált rétsági Fűtőház Sörfőzde, ahol még karácsony előtt tettünk tanulmányi kirándulást.

Stílszerűen vonattal kellett volna mennünk, gőzmozdonnyal vontatottal, de minimum egy NOHAB-bal. Mivel azonban a vonatközlekedés Rétság felé lassan tíz éve megszűnt, egy ötödik évtizedében járó kék színű faros Ikarus 55 busszal hasítottuk a ködös nógrádi tájat.
A másfél órás út alatt – a szó valódi és átvitt értelmében is – összerázódott társaság kellően megszomjazva érkezett a kirándulás első számú állomására, a Fűtőház Sörfőzdéhez, egészen pontosan annak Sörvárótermébe, ahol a nyúlós-ködös időre való tekintettel (meg egyébként is) kifejezetten jól esett a Bánki Pálinkaház welcome szilvapálinkája, és némi hamuba sült pogácsa.

A kis hangulatjavítás után következett a sörfőzde és a sörök bemutatása a Fűtőház alapító-tulajdonosa, Hava István vezetésével. Megtudtuk, az ötlet, hogy családi vállalkozásként sört főzzenek, három évvel ezelőtt pattant ki a járműgépész végzettségű István fejéből, amikor épp új vállalkozási lehetőséget keresett, és épp egy jó sört kortyolgatott. Mi lenne, ha sörfőzdét építenének?
Így is történt. Az elmúlt három évben felépült a sörfőzdének is otthont adó családi ház, felszerelésre került a főzde, István elvégzett egy sörfőzőtanfolyamot, és számos próbafőzést végzett klasszikus otthonfőző módszerrel, amiből kialakult a jelenlegi szortiment. 2016 tavaszán pedig beindult a sörfőzés az üzemben is.
A Fűtőház valóban kis üzem: főzőház a kapcsolódó helyiségekkel (malátaroppantó, palackozó) és a Sörváróterem, ahol nagy bőröndökben várakoznak a sörök a vevőikre.

A főzőház kényelmes garázsméretű, éves kapacitása jelenleg nagyjából 500 hektoliter. Hava István nem is akar sok sört főzni, sem sokfélét, inkább kevesebbet, de csak kifogástalan, vagy még inkább kiváló minőségben. Jelenleg négyféle sör alkotja a Fűtőház szortimentjét, amit lehetőségünk volt közvetlenül az érlelőtartályokból csapolva megkóstolni.

Az első sörünk a V43 SZILI volt, ami a MÁV első szilícium egyenirányítós villanymozdonyáról kapta a nevét. Típusát tekintve special/best/premium bitter klasszikus brit ale. Alkoholtartalma 4,5 százalék, vagyis igazi, téli-nyári beszélgetős sör. Nagy erénye a sallangmentes egyszerűség, a maláta és a komló kiegyensúlyozottsága, harmóniája.

Az M61 NOHAB sokunk kedvenc „svéd dízelje” volt, balatoni nyarak emléke. A róla elnevezett IPA valahol a klasszikus angol és az újhullámos amerikai változat határmezsgyéjén egyensúlyoz. Nem akar ezer IBU-val sokkolni, mint egy west coast IPA, de az amerikai komló citrusossága – a hidegkomlózásnak is köszönhetően – szépen átjön, testesebb, erősebb (6,5 % alkoholtartalom), mint egy klasszikus brit IPA, ugyanakkor kiegyensúlyozottsága inkább az angol vonalat erősíti.

A 327-139 pályaszámú – a vasútnál ez lényegében a rendszám – gőzmozdony 1954-ben megnyerte a mozdonyszépségversenyt, mivel akkoriban még ilyeneket is rendeztek. Családi vonatkozása pedig az, hogy Hava István mozdonyvezető édesapjának ez volt a kedvenc mozdonya. A Sörváróteremben látható is egy archív kép kettejükről. Maga a sör – természetesen – egy éjfekete stout. Hétfajta malátából, kétféle komlóval készült. Testes, erős sör 6,7 százalék alkoholtartalommal. Hibáját nem tudnám felróni a sörnek, de személy szerint számomra egy kicsivel több (bátrabb) kávés pörköltség még markánsabbá tenné. Plusz egy pici füstölt maláta...

Utolsóként pedig a legújabb sör, az M63 BULLDOG következett. A névadó dízelmozdonyból mindössze 10 darabot gyártottak az 1970-es évek első felében. A 18 hengeres motorral szerelt Bulldogok akkoriban a legerősebbek és a leggyorsabbak is voltak az országban. Ehhez igazodva jelenleg ez a belgian golden strong ale típusú sör a főzde legerősebb főzete, alkoholtartalma 8,5 százalék. Könnyen iható, behízelgő, csalóka ital. Nekem egy kicsit sok benne a ki nem erjedt cukor, ami elfedhet még finom ízeket. Kíváncsi lennék rá pár hónap múlva, feléli-e ezt a kis pluszt a maradék élesztő?

A kóstolást követően ismét buszra szálltunk, és a közeli Alsópeténybe robogtunk, ahol a rendezvényhelyszínként és szállodaként működő Prónay-kastélyban egy kis kóstoló várt bennünket regionális termékekből, úgy mint az érkezéskor már kóstolt Bánki pálinkák, a Maszlik családi gazdaság sajtjai és a Nógrádi Vadaspark kolbászai, vadhúsai. No és persze a Fűtőház sörei.
A látogatás végeztével kétségtelenül oldott hangulatban szállt vissza csapatunk a veterán Ikarusra, ami mintha jóval lágyabban és gyorsabban tette volna meg a hazafelé vezető utat.

A fotókért köszönet Bölöny Józsefnek!