Sorozatot ígértünk, tehát következzen a második rész. Ezúttal sem kalandozunk túl messzire, csupán a császárvárosba, Bécsbe. Ráérezve a aktualitásra az apropót az adja, hogy épp most zár be téli szünetre a város egyik legkedveltebb sörkertje, a Schweizerhaus. De aggodalomra semmi ok, nyitás 2017. március 15-én!

A bécsiek népszerű sörkertjének története egyidős a Práterrel. A felvilágosult, több reformot is bevezető II. József 1766-ban adományozta a városnak az egykori császári vadászterületet, ahol a parkkal szinte egy időben nyitotta meg kapuját a Zur Schweizer Hütte, vagyis a Svájci kunyhó, mely rövidesen a jómódú bécsiek kedvelt nyári szórakozóhelye lett.

1814-ben a bécsi kongresszus idején az orosz cárhoz címezték a vendéglőt, ahol politikusok múlatták az időt, majd 1868-tól ismét svájci nevet választanak: a Schweizer Meierei rövidült aztán néhány év múlva Schweizerhausra, hogy ezen a néven a Práter leghíresebb mulatóhelyévé avanzsáljon. Ebben a legfőbb érdem az 1901-ben Csehországban született Karl Kolariké, aki 1920-tól 1993-ban bekövetkezett haláláig vezette a vendéglőt. Kezdetben a bor és sör mellé csak hideg harapnivalókat lehetett kapni, mígnem Kolarik 1929-ben meleg ételeket is kezdett felszolgálni.
A II. világháború utolsó napjaiban a Schweizerhaus a Práter vurstlijával együtt teljesen elpusztult. Kolarik 1947-ben fogott az újjáépítéshez, az első ideiglenes épületet vékony deszkákból és az óriáskerék viszonylag épen megmaradt gondoláiból eszkábálta össze.
A Schweizerhausban a legendás Stelze, azaz a grillezett csülök a legnépszerűbb, de jól fogynak a hagyományos bécsi konyha ételei is (némi cseh és szlovák beütéssel), no meg 1926 óta a tartálykocsikban érkező cseh Budvar sör is, amiből állítólag itt adják el a legtöbbet a világon (egy kocsmában), ami azért is szép teljesítmény, mert a Schweizerhaus október végén bezár, hogy márciusig 15-ig téli álmát alhassa.

(Fotók: Schwezerhaus, alátét: saját gyűjtemény)