A legendák szerint a porter a 18. századi Londonban egy sajátos sörmixből született, és egy Ralph Harwood nevű sörfőző főzte először.
Állítólag azokban az időkben alapvetően háromféle sört lehetett kapni London kocsmáiban, pale ale-t, fiatal brown-ale-t és érlelt brown ale-t. Ezek minőségben, testességben, alkoholtartalomban – és természetesen árban is – különböztek egymástól, ráadásul az érlelt brown ale-ből (a hosszabb érlelési időből eredően) viszonylag kevés is volt, ezért eléggé drágán adták.
A piac környéki kocsmák úri közönségének, a hordárok (porterek) eszén azonban nem lehetett túljárni, ők – hogy ártson is, de ne kerüljön túl sokba – előszeretettel keverték össze a háromféle sört, amit three threats, entire butt vagy egyszerűen csak entire névvel illetettek. Elkerülendő ezt a pancsolást, a Bell Brewhouse nevű fogadó sörfőzőmestere Ralph Harwood 1722-ben egy olyan sört kísérletezett ki, amelyik ízében, jellegében ehhez a keverékhez hasonlított. Azt, hogy ez a sör akkoriban mennyire nem számított önálló sörtípusnak, jelzi az is, hogy bár ezt követően az irodalmi nyelvben már megjelent a porter, mint népszerű sör, Anglia egyik legrégebbi, 1735-ös kiadású sörfőzési tankönyve még csak említést sem tesz róla. A leírások szerint ez egy sötét, testes, de nem kifejezetten magas alkoholtartalmú sör volt, bár 5-6 százalékos értékével mindenképp meghaladta az akkori sörök szokásosan 3-4 százalékos alkoholtartalmát.
Mindenesetre a 18. század végére, 19. század elejére a porter a legnépszerűbb sörtípussá vált Londonban. Minden bizonnyal hozzájárult ehhez az is, hogy ekkor már dübörgött az ipari forradalom, és kialakulóban volt a nagyipari sörgyártás is. A sörfőzdék egymásra licitáltak azzal, hogy melyiküknek vannak nagyobb porter-érlelő hordói. Mígnem a versengésnek egy tragikomikus baleset vetett véget 1814-ben: a Horse Shoe nevű sörfőzdében elpattant egy porterhordó, a kizúduló sör pedig szökőárként törte össze a többit, a berendezést és magát az épületet is. A baleset következtében – sérülések, fulladás, részegség – nyolcan vesztették életüket, és lerészegedett a fél kerület.
A porter népszerűsége a 20. századra megkopott, az 1960-as évek elejére pedig lényegében kihalt a sörtípus, húsz év elteltével élesztették újjá, manapság másodvirágzását éli. Ráadásul az elmúlt évtizedek sörforradalomként ismert jelensége alaposan feltágította a stílus határait, így az alapverziókon túl számos porter-parafrázissal találkozhatunk a sörözőkben és sörboltokban. (Az általában a porterekhez sorolt balti porter pedig egy sajátos kelet-európai porterutánzat.)
Ételajánlat: sült (barbecue) húsok, füstölt húsok, kolbászok, Gruyčre sajt, pörkölt mogyoró, csokoládés-karamelles desszertek.
