Mai célpontunk London egyik legizgalmasabb negyedében, Southwark-ban van, ahol ezer éves kőfalak maradványai és a legmodernebb fém-üveg épületek demonstrálják az építészet fejlődését, és itt van a város leghíresebb gasztropiaca, a Borough Market, és az újraépített Globe színház is. Meg persze rengeteg kocsma, közöttük a legrégebbi, a George Inn.

Tájékozódási pontnak választhatjuk a 2012 nyarán átadott, részben a London Bridge Station fölé magasodó, 40 centi híján 310 méter magas fém-üveg felhőkarcolót, a Shardot, a Szilánkot.
A George Inn a Borough Street-i metrókijárattól alig száz méterre található. A brit főváros egyetlen fennmaradt karzatos fogadója legalább ötszáz éves, ha nem régebbi. Elsőként egy 1543-as térképen jelölik, mint a George and Dragon nevű fogadót. Akkoriban jó néhány hasonló intézmény működött a környéken, a városból dél felé vezető út mentén, amelyekben nem csak megszállhattak a közeli piacra igyekvő vásározók, de étellel és itallal is ellátták őket. Ezekben a fogadókban gyülekeztek a Canterbury-be induló zarándokok, és vendégei voltak mindenféle zenészek, medvetáncoltatók és egyéb csepűrágók is.

A fogadók emeleti karzatos kialakítása, zárt belső udvara ideális helyszín volt színházi előadások tartására. A színészek az udvaron rögtönzött színpadon játszottak, a közönség pedig a karzaton állva követte az előadást. A Globe megépülése előtt Shakespeare és társulata is többször játszott a George udvarán.
A fogadó jelenlegi épülete 1676-ban, egy tűzesetet követően épült újjá. Második virágkorát a 18–19. században élte, amikor hetente nyolcvan kocsit is befogadott, az egyébként nem túl nagy udvarába. Jelentősége, mint szálláshely a közvetlen közelében megépült London Bridge vasútállomás megnyitása után kezdett csökkenni. Majdnem a vasút lett a veszte is 1889-ben, amikor az állomás új gépházának és raktárainak építésekor el akarták bontani. A tradícióikhoz ragaszkodó polgárok azonban meg tudták védeni a fogadót – legalábbis részben –, így annak csak keleti és északi szárnyát bontották el, az épület nagyjából harmada fennmaradt az utókornak.
A George Inn apró helyiségeivel, sajátos, rusztikus dizájnjával jól példázza a gazdagon díszített viktoriánus pubokat megelőző korszak út menti fogadóit (coaching inn). A földszint egymást követő, egymásba nyíló bárok sora, az egykori utasok itt ihattak, várakozhattak, a hátrébb levő helyiségekben leülhettek és ehettek is. Az emeleten voltak a szobák, ahol a vendégek megalhattak. Ma már itt is bárok találhatók, és különszobák, amelyek a forgalom függvényében vannak nyitva, vagy családi, ünnepi stb. eseményekre foglalhatók.
Az udvaron, ahol egykor színeszek játszottak, most hosszú asztalok mellett sörözhetünk – a kültéri gáz hősugárzók jóvoltából hűvösebb időben is. A brit műemlékfelügyelet tulajdonában levő fogadóban elsősorban a Greene King söreit (Greene King IPA, London Glory, Abbot Ale, Old Speckled Hen) csapolják, de van saját, csak itt kapható sörük is, amit az Adnams sörfőzde készít, plusz rendszeresen változó vendégsör(ök).