Itt a tavasz, sőt mindjárt a nyár is, elérkezett a szabadtéri sörözések ideje. Erre pedig legalkalmasabb egy árnyas kerthelyiség, vagy még inkább egy sörkert. Sajnos, ez utóbbi intézmény Magyarországon lényegében kihalt, így ezúttal a „műfaj Mekkájába”, Münchenbe látogatunk el.
Mielőtt azonban helyet foglalnánk, tisztázzuk a sörkert és a kerthelyiség közötti lényegi különbséget! A kerthelyiség mindig valamilyen vendéglátóhelynek a kiterjesztése, ahol a sör csak egy (többé-kevésbé fajsúlyos) szereplő, és jellemzően van felszolgálás. A sörkertben viszont központi elem a sörfogyasztás, minden más csak mellékes, és alapesetben önkiszolgáló. Mindemellett bazi nagy, Münchenben 23 olyan sörkert van, amelyikben legalább ezren ülhetnek le egy időben. Nyolcezer ülőhelyével ezek közül legnagyobb a Hirschgarten. 
A közeli Nymphenburgi kastélyhoz tartozó fácános kert volt itt az 1720-as évek elején, majd 1780-ban a kastély aktuális ura, Karl Theodor bajor választófejedelem elrendelte szarvasok telepítését (innen a hely neve) a 46 hektáros, zárt területre. Plusz építettek egy – uralkodói léptékben – szerény vadászlakot is. 1791-ben azonban a választófejedelem meghallva az idők szavát, és beszüntetve a vadászatokat, volt olyan jó fej, hogy megnyitotta a vadasparkot a müncheni polgárok előtt.
A szarvasok maradtak, a vadászlakot vendéglővé alakították, és még ugyanebben az évben megkezdték a sörkimérést is. A vendéglő azóta is télen-nyáron működik, a sörkert pedig tavasztól őszig. Népszerűségének sokat használt az 1840-ben átadott München–Augsburg vasútvonal, mivel így gyorsan és egyszerűen lehetett kijutni a központból az (akkor még) a város szélén fekvő Hirschgartenbe. Azóta persze München teljesen körbenőtte a sörkertet, ma már inkább számít központi fekvésűnek, semmint külterületnek.
Az egész évben nyitva tartó étteremben és a hozzá tartozó kertrész terített asztalainál (1200 férőhely!) pincérek szolgálnak fel, és étlapról lehet választani. A klasszikus sörkertben azonban önkiszolgálás folyik. A kert öt különböző pontján elhelyezett csapszékekben (ezek közül kettőben búzasört mérnek) fa hordókból csapolják a literes korsókba a sört. Korsót mindenkinek magának kell levenni csapházak melletti polcrendszerről, beadni a csaposnak, majd lehet fizetni és távozni a teli korsóval. Az önmagában több, mint egykilós korsó visszaszállításával már nem kell foglalkozni, mert erre szakosodott, az asztalok közötti szélesebb utcákon elektromos targoncával hajmeresztően szlalomozó segédszemélyzet gyűjti össze azokat, és szállítja korsómosó masinához.
A sörkertben a müncheni Augustiner-Bräu söreit, valamint a Brauhaus Tegernsee és a König Ludwig Schlossbrauerei egy-egy sörét csapolják.
A Hirschartenbe (az önkiszolgáló részlegbe) a hagyományoknak megfelelően bárki beviheti saját elemózsiáját és bátran elfogyaszthatja, saját italt bevinni viszont tilos. Nem biztos azonban, hogy érdemes otthonról pakolni, mert több grill és halas pult is várja a megéhező vendégeket.
Miközben pedig a felnőttek a sörfogyasztás hagyományait ápolják a vén diófák alatt, a gyerekek egy nagy játszótéren fáraszthatják le magukat
