Az évszázadokon átívelő Budweiser-Budvar névvita az amerikai Anheuser-Busch és a České Budějovicei sörfőzde között sokak által ismert. Kevésbé köztudott viszont, hogy a kiváló üzleti érzékkel megáldott, viszont jóval kevesebb erkölcsi skrupulussal bíró Eberhard Anheuser egy másik cseh főzde sörét is lenyúlta, a Michelob ma is az egyik legismertebb amerikai sörmárka. Mindez számunkra azért is érdekes, mert ennek a sörfőzdének a Dreherek voltak a tulajdonosai.

A németországi születésű, amerikai sörgyártulajdonos Anheuser az 1870-es évek elején hosszabb tanulmányutat tett Németországban és Csehországban, miközben számos sörfőzdét felkeresett. Útja során eljutott Pilsenbe és České Budějovicébe is, ahol annyira megtetszett neki helyiek által csak „királyi sörnek” nevezett könnyed világos sör, hogy mind a szlogent, mind a városnevet – németül Budweiss – magával vitte Amerikába. Azokban az időkben egyébként is rengeteg cseh és német sörfőző vándorolt ki az Újvilágba, ahol a cseh, vagy német márkanév egyféle garanciát is jelentett a minőségre.

Az egykori sörfőzde ma

Itt a tavasz, sőt mindjárt a nyár is, elérkezett a szabadtéri sörözések ideje. Erre pedig legalkalmasabb egy árnyas kerthelyiség, vagy még inkább egy sörkert. Sajnos, ez utóbbi intézmény Magyarországon lényegében kihalt, így ezúttal a „műfaj Mekkájába”, Münchenbe látogatunk el.

Mielőtt azonban helyet foglalnánk, tisztázzuk a sörkert és a kerthelyiség közötti lényegi különbséget! A kerthelyiség mindig valamilyen vendéglátóhelynek a kiterjesztése, ahol a sör csak egy (többé-kevésbé fajsúlyos) szereplő, és jellemzően van felszolgálás. A sörkertben viszont központi elem a sörfogyasztás, minden más csak mellékes, és alapesetben önkiszolgáló. Mindemellett bazi nagy, Münchenben 23 olyan sörkert van, amelyikben legalább ezren ülhetnek le egy időben. Nyolcezer ülőhelyével ezek közül legnagyobb a Hirschgarten.

Jövő héten ünnepli negyedik születésnapját a budapesti Élesztő. Az ötnapos buli egyik kiemelt eseménye lesz a Cask Ale Bar hivatalos megnyitója, ahol – a tavalyi tesztüzem után – idén már folyamatosan csapon lesz előbb egy, majd két cask ale.

Először is a cask ale nem egy újmódi divathóbort, Britanniában több száz éves hagyománya van, akárcsak a zöld gyep nyírásának. A cask ale nem is sörtípus, hanem sokkal inkább technológia, aminek az eredménye egy könnyű, 3,5–4,3 % alkohol- és alacsony szén-dioxidtartalmú ivósör.
A cask ale egy sajátos szubkultúra a sörkultúrán belül, ami megköveteli a sörfőzde és a söröző (pub) szokásosnál jóval szorosabb együttműködését, és értő közönséget is feltételez. Ha ennek a hármasnak csak egyike is hiányzik, a mutatvány nem működik.

Több Tokaj-hegyaljai település után a borvidék legdélebbi pontján fekvő Tarcal is úgy döntött, közös termelői borban mutatja meg dűlőinek sajátos arculatát. Tarcal településszintű bora azonban kissé más koncepció szerint készült, mint mádi vagy tállyai elődei.

Az elmúlt években Tokaj-Hegyalja több települése is előállt már közös borral, ám a tarcaliak koncepciója különbözik a korábbiaktól: míg Mádon, Tállyán és Olaszliszkán a felvásárolt szőlőkből egy termelő készíti el a község borát, Tarcalon a csatlakozó pincészetek saját alapboraikat adják a településszintű házasításba. „Azok az egyedi jegyek, amelyek megjelennek a különböző dűlőinkben, a Tarcal Borban nem tűnnek el, hanem egymást erősítve gazdagítják az összképet – fogalmazott Kanczler András, a Basilicus Borkultúra Központ és Szőlőbirtok vezetője, hozzátéve, hogy bár az alapborok készítéséhez megadtak bizonyos kritériumokat, a saját technológia és a borászati gondolatvilág megjelenítésében szabadságot kaptak a pincészetek.
„A Tarcal Bor a termőhelynek és a tarcali borászok együttgondolkodásának bemutatkozása egy különleges házasításban” – nyilatkozta a közösségi bor megszületését kezdeményező Tarcal Bor és Kultúra Egyesület nevében Majoros László borász, a Majoros Birtok és Borbár tulajdonosa. „Mi a borvidék legdélebbi részén, a legnaposabb dűlőkben, löszös talajon gazdálkodunk. Az innen származó borok sajátos karaktert mutatnak, könnyedség, frissesség, finom elegancia jellemzi őket. Érett gyümölcsaromákat, fűszereket, virágokat fedezhetünk fel a borban, ami mindig is megkülönböztette Tarcalt a többi hegyaljai településtől. Az volt a szándékunk, hogy az azonos koncepció mentén született borainkat összeházasítva, egy csak ránk jellemző különlegességgel rukkoljunk elő.”

Mindenki lenyugodhat, a Csíki Sörmanufaktúra és a Heineken kiegyezett döntetlenben, ezentúl ha örök barik nem is lesznek, hagyják élni egymást. A csíki Dávid nem ráncigálja a holland Góliát bajuszát, amaz meg nem akarja betiltatni az igazit. Az azonban, ahogy a magyar kormány beleállt ebbe a kicsi–nagy, magyar–multi vitába, jelez valamit: keresik a casus bellit, aminek ürügyén újraszabályozhatják a hazai sörpiacot.

Kezdjük kicsit távolabbról: a sörfőzdék eloszlása Magyarországon iszonyúan rossz. Mind területileg, mind termelési kapacitást illetően. Egy európai értelemben vett gazdag sörkultúrájú országban – az én többé-kevésbé önkényes besorolásom szerint – négy nagyobb csoportra oszthatjuk a sörfőzdéket.
Az elsőbe tartoznak a mikrosörfőzdék, sörfőzde-sörözők éves ezer hektoliter termelésig. Ők a söreiket jellemzően egy helyen, a saját sörözőjükben adják el. Ilyen például Prágában az U Medvidků vagy a Strahovi kolostor sörfőzde-sörözője. Csehországban amúgy a jelenleg működő kb. 380 sörfőzdéből legalább 300 ebbe a csoportba esik. Ezek a főzdék többnyire mainstream söröket főznek, de idényszerűen „csavarosabb” sörökkel is előállnak.

A Brewers Association 2016-os adatai szerint a sörfőzdék száma az Amerikai Egyesült Államokban meghaladta az ötezret, egészen pontosan 5005 volt az év végén.

Jó szokásunkhoz híven ezúttal sem kívánunk sem napi, sem semmiféle politikai témával foglalkozni blogunkban, így hidegen hagynak a sörösüvegeken látható ötágú vörös és egyéb színű csillagok is. Már csak azért is,mert a sörfőzők ősi jelképei között ilyesmi nem nagyon szerepel. Sokkal inkább hagyományos jelképe a sörfőzőknek a háromszög, és a háromszögekből alkotott hatszög.

Számos régi sörfőzdei ábrázoláson láthatjuk a jellegzetes hatágú csillagot, a zoiglt, vagy bräusternt, biersternt. Különösen német területen, Bajorország északi részén, Frankföldön volt elterjedt, és van használatban egyes régiókban mind a mai napig.

Minden út Prágába vezet, pláne ha kocsmáról van szó, ezért egy kis angliai kitérő után visszatérünk kocsmauniverzumunk origójába, a cseh fővárosba. Annak is az egyik leghíresebb sörözőjébe, az óvárosi Arany tigrisbe.

Épeszű, normális ember nyilván nem foghatja fel, mi a jó abban, ha nyolcvanan-kilencvenen zsúfolódnak össze nagyjából hatvan ülőhelyen egy viszonylag szűk, cigarettafüstös kocsmában, és söröskorsót markolászva egyszerre beszélnek, vagyis sokkal inkább kiabálnak, hogy legalább a közvetlen asztaltársaik megértsék szavaikat. Szóval józan ésszel semmi értelme, de valahogy mégis muszáj újra és újra visszamenni, legalább egy-két órára ismét elmerülni a Tigris-érzésben. Mert ahogyan Prágát sem lehet elképzelni sörözői nélkül, úgy a prágai sörözők is elképzelhetetlenek a Tigris nélkül. Talán nincs is olyan Prága-kalauz, bárhol és bármilyen nyelven adták is ki azt, amelyikben ne szerepelne a Husova utcai sörkimérés.