Mostanában valamelyik nap betértem egy szupermarketbe, elő szokott fordulni az ilyesmi. Benéztem a sörök sorába is, ez is megesik néha. Ezúttal az olcsó sörök felől merészkedtem a polcok közé, és akkor megláttam valamit – kíméletből nem írom ide a márkát –, az egyik nagy sörgyárunk termékét, ami 86 forintért (+ üveg) illegette magát 0,5 literes kiszerelésben. Kicsit közelebb mentem, nem kopott-e le a nyolcas előtti számjegy, de nem, ezt a „sört” valóban ennyiért lehet elvinni. Szép nagy halom volt belőle.

Az ókori görög gondolkodó, Hérakleitosz azt tanította, hogy nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba. A Magyar Sörgyártók Szövetsége most bebizonyította, hogy de igen. Magyarország 2017-es sörkorcsolyájának keresése közben sikerült nagyjából pont ugyanazokat a hibákat elkövetnie, mint tavaly.

Egy évvel ezelőtt, a Nagy Sörkorcsolya-forradalom napjaiban mi magunk is több posztban foglalkoztunk a témával itt és itt, valamint a 2016-os pályázat értékeléseként itt. Mivel az már jó ideje tudott volt, hogy az idén is kiírásra kerül a sörkorcsolyaverseny, kíváncsian vártuk, okultak-e a szervezők a tavalyi tapasztalatokból. Hát nem igazán.

Bármennyire is szomorú, lassan le kell számolnunk azzal a közhiedelemmel, hogy Csehországban mindenfelé olcsón, ráadásul sokkal olcsóbban lehet sörözni, mint Magyarországon. Ez utoljára az 1980-as években volt igaz.

Az azonban még most is megállja a helyét, hogy klasszikus cseh sör vonalon még mindig elég barátságos árfekvéssel, többnyire megbízható minőséggel, és a magyarországinál jóval szélesebb márkaválasztékkal lehet számolni országszerte. Ez azonban tényleg csak a tízes-tizenkettes lágersörökre vonatkozik, amelyeknek korsóját 20-40 korona (kb. 240-480 forint) között meg lehet kapni a sörözőkben. Ennél Prága és a nagyvárosok nagyjából 10 százalékkal drágábbak, és a Pilsner Urquellt is egyre kevesebb helyen adják 40 korona alatt. A prágai Óváros, Kisoldal és Várnegyed kocsmáiban azonban előfordulhat 80-90 koronás ár is, ami már abszolút Budapest belvárosi árszínvonal, és még csak nem is valami extra, csak egy pilseni, de tízes Gambrinust is láttam már 50 koronáért kiírva (600 Ft), ami azért elég durva.

A kolostorok szerepe elvitathatatlan a sörfőzés több ezer éves történetében, emellett a keresztény egyház számos olyan szentet is avatott, akiket a sörfőzők védőszentjükül választottak.

„Jobb, ha a sörházban gondolunk a templomra, mint ha a templomban a sörházra.”
(Luther Márton)

Szent Arnold

“A sör az ember verítéke és Isten szeretete révén érkezett ebbe a világba.”
(Szent Arnold)

A brabanti születésű Arnold katonából lett szerzetes. A mai Belgium és Franciaország több kolostorában is szolgált, végül Metz püspökeként halt meg 1087-ben. Élete során végig azt tanította az embereknek, hogy inkább sört igyanak, mint vizet, mert ezáltal elkerülhetik a pestist és a kolerát.

Galway Írország nyugati részén, az Atlanti-óceán partján helyezkedik el. A kikötőváros a 13-17. században élénk kereskedelmet folytatott Spanyolországgal és Portugáliával, aminek köszönhetően az Ír-sziget egyik leggazdagabb városa volt. Mindaddig, amíg az Írországot hosszú időre lényegében angol gyarmattá tevő Oliver Cromwell megtiltotta a tengeri kereskedést az ír nemzetiségűeknek. A város ezt követően hanyatlásnak indult.

Az újbóli fejlődés csak a 19. század második felében indult meg, amikor megalapították a város egyetemét. Galway ma egy közel hetvenezres város, több, mint tízezer diákkal. Az egész szigeten ezen a vidéken beszélik a legtöbben az ősi gael nyelvet, sok helyen nincsenek is angol nyelvű felíratok, cégtáblák. Az óváros egykori főutcája ma sétálóutca egymást követő kocsmákkal, könyvesboltokkal, CD- és LP-butikokkal, utcazenészekkel és mutatványosokkal.

1 930 000 000, vagyis 1 milliárd 930 millió hektoliter. Globális összefogással nagyjából ennyi sört iszunk meg évente a Föld nevű kocsmában.

Ennek a mennyiségnek körülbelül a kétharmadát tíz országban állítják elő a következő megoszlásban:

Kína: 472 millió,
USA: 224 millió,
Brazília: 139 millió,
Németország: 96 millió,
Oroszország: 78 millió,
Mexikó: 75 millió,
Japán: 54 millió,
Vietnam: 47 millió,
Egyesült Királyság: 44 millió,
Lengyelország: 40 millió Hl éves termelés.

Sokak szerint a sör nyári ital. Jómagam azonban sokkal inkább osztom azt a nézetet, miszerint minden évszaknak megvan a maga sörtípusa, meg úgy egyébként is, sört minden alkalommal, meg alkalom nélkül is lehet inni. A sörfagyi, na az tényleg nyári dolog.

Szóval sörfagyi-szezon van, nyomatékosítja ezt a Sör mi több sör és gasztronómia viszonyát elmélyíteni hivatott kampánya is. A szezon elején kétféle sörfagyit is bemutattak Damniczki Balázs cukrászmester interpretálásában.
A sör és a fagylalt keresztezése nem teljesen újdonság, már valamikor az 1980-as évek derekán próbálkoztak vele Németországban, igaz leginkább csak poénból. Az elnyalogatható pils nem igazán hozott áttörést.

A Pivovar u Bulovky sörfagyija

Óbuda-Békásmegyer Önkormányzata – a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületével együttműködve – a tavalyi év után idén háromnaposra bővülve, 2017. június 9–11-én másodszor rendezi meg sörfesztiválját. A Kisüzem 2017 nevű rendezvényen több, mint kéttucatnyi sörfőzde mintegy 200 -féle sörét lehet majd kóstolni. A sör mellé ételeket a felvonuló food truck-ok szolgáltatnak, az ital- és ételkínálat mellett mindhárom napon sörfőzők előadásait hallgathatják, és zenei csemegéket s élvezhetnek a látogatók.

A GasztrÓbuda programsorozathoz kapcsolódó esemény szervezőinek, az Óbudai Kulturális Központnak és a Kisüzemi Sörfőzdék Egyesületének a fesztivállal az a célja, hogy legyen egy olyan is a sörfesztiválok sorában, amelyen kizárólag a hazai készítésű sörök jelennek meg. E feltétel alól idén csupán egy határon túli sörfőzde kapott felmentést, a csíkszentsimoni Csíki Sörmanufaktúra.