Amint az az előző írásból is kiderült, harmincnyolc éve szippantott be a prágai kocsmauniverzum, és azóta sem ereszt. Igaz, időnként engedi, hogy időben és térben eltávolodjak valamennyire, de utána annál nagyobb erővel vonz magához ismét.

Nehéz ezt megmagyarázni annak, aki nem élt át hasonló érzést. Nehéz megértetni azt – ha egyáltalán lehetséges –, hogy nem egyszerűen kocsmázásról van szó ebben az esetben, hanem egyféle komplex életérzésről, amiben az alkohol okozta tudatmódosulás csak sokadik szempont. A lényeg, hogy befogad-e, és mi engedjük-e, hogy befogadjon egy másik kultúrkör – a maga történelmével, szokásaival, gasztronómiájával – ami által mi magunk is többek leszünk (talán). Ezt pedig hol másutt is lehetne gyakorolni, mint a kocsmákban, a legdemokratikusabb intézményekben, ahol egy bölcselet szerint a miniszter sem kap jobb sört, mint a kocsisa.

Az elmúlt harmincnyolc év alatt nem volt olyan esztendő – 1982 kivételével, amikor a Magyar Néphadsereg sorállományú bakája voltam –, hogy ne jártam volna legalább egyszer Prágában. Ez idő alatt jött össze ez a körülbelüli ezer kocsma. Lehet, hogy százzal kevesebb, de lehet, hogy több, már jó ideje nem számolom. Az első három-négy évről készült viszonylag részletes lista (az egyik költözésemkor sajnos elkallódott), meg az utóbbi tizenötről.
Az emlékeket keresgélve és az évek során készült fotókat végigböngészve azonban érdekes végigkövetni a prágai sörözők metamorfózisát. Miképp változtak az egypártrendszer idejében általánosan csak egyféle sört csapoló kocsmák a többpártrendszerben alapból három, de esetenként akár negyvennyolc sört kínáló sörözőkké. Hogyan alakultak át, és fogyatkoztak meg (sajnos) a klasszikus cseh kiskocsmák, miként váltak egyre inkább európaivá. Lehet persze ezen merengeni és búsongani, de nem érdemes, az idő kerekét visszaforgatni nem lehet. Ami szerencsére nem változott, az a csehek sörök iránti tisztelete és alázata, no meg a sör minősége. A választék meg hihetetlenül kibővült, ma már nem csak a klasszikus lágereket csapolják, hanem a legfurfangosabb angolszász sörtípusokat is. És ami a lényeg, ezek az újmódi sörök is széles elfogadottságra találnak országszerte – azokban a bizonyos kiskocsmákban is. Mert azért még vannak ilyenek Prágában is. Igaz, többnyire nem szerepelnek a bedekkerekben, úgy kell rájuk találni, akár céltalan bóklászás közben. És akkor harmincnyolc év elteltével ismét csak kiderül, hova tűntek a helybéliek az utcákról...?

(fotók: Marton Jenő)