Van az úgy, amikor követ kell dobni az állóvízbe, fellazítani a sörök közötti teret, néhány sör után leküldeni egy felest. Magyarországon a sör-Unicum kombó a leginkább bevált, és talán leggyakoribb párosítás, de mit isznak a csehek, ha össze akarják kapatni a sört?
Csehországban alapvetően különbséget tesznek a sört inni és a sörözni kifejezések között. Sört inni, valami olyasmi, hogy most sietek, nem érek rá, nem iszom meg csak két-három korsó sört. Viszont ha leülök a baráti társasággal sörözni, akkor minimum négy, de inkább több korsóval is iszom az est során. Ilyenkor jól jön a sörök között egy kis folyékony sörkorcsolya. Ez persze távolról sem jelenti azt, hogy minden korsó sör mellé inni kellene valami töményebbet, mert annak nagyon csúnya vége lehet. A lapunknak nevük elhallgatását kérő szakértők véleménye szerint minden ötödik sör után javasolható egy kör valami. 
Péntekenként, szombatonként urbánus és népies sörözőkben egyaránt megfigyelhető az a jelenség, miszerint népesebb – hat-tízfős – kompánia sörözik egy-egy asztalnál. Időnként felállnak, kimennek cigarettázni, beszélgetni, vagy ideiglenesen átülnek ismerősökhöz egy másik asztalhoz. Egyszer csak azonban megjelenik a pincér, és egy kis, kerek tálcán pont annyi pohárka italt hoz, mint amekkora a társaság létszáma. A vezérivó – ha van ilyen – ekkor elordítja magát, és erre az egész asztaltársaság visszarohan az asztalhoz, és ledöntik a pohárka tartalmát, majd folytatják korábbi tevékenységüket. Nagyjából öt sör után pedig ismétlődik a jelenet. De mi ez a valami?
Nagyjából bármi, aminek az alkoholtartalma 20 és 50 százalék között van. Cseppet sem reprezentatív felmérésünk szerint vodka, rum, pálinka, Becherovka, Zelená, Fernet és Kontušovka a leggyakoribb folyékony sörkorcsolya.
A vodkán most nagyvonalúan lépjünk túl, a kocsmákban jellemzően kommersz cseh vodka fogy. A rum már egy fokkal érdekesebb, mivel a legnépszerűbb Tuzemák – a Tuzemský becézett formája – valójában nem is rum, csupán rumszerű szeszesital. A Monarchia idején a csehek, osztrákok, magyarok is szerettek volna tömegesen rumot inni, az viszont drága importcikk volt, mivel errefelé nemigen termett meg a cukornád, és trópusi gyarmataink sem voltak. Ezért semleges szeszből, leginkább vodkából ízesítették a „rumot”, amit az akkori szabályok szerint „belföldi rumként” forgalmaztak (németül Inländer rum, csehül Tuzemský rum). Magyarországon ilyen volt például a Casino és a Portorico is. Az EU szabályai azonban ma már tiltják ezen italok rumként való megnevezését.
A Becherovkát mindenki ismeri, még Magyarországon is. Igazi cseh gyógynövényekkel ízesített likőr, Karlovy Varyban (Carlsbad) készítik 1807 óta. Talán nincs is olyan cseh kocsma, amelyikben ne lenne ott az italos polcon.
A Zelená, magyarul zőőd – hivatalos nevén Peprmintový likér, becézve még Peprmintká igazi cseh kocsmai legenda. A borsmenta likőr – merthogy arról van szó – alapja naturális borpárlat, amelyben borsmenta leveleket macerálnak, vagyis áztatnak. A végeredmény általában 20% alkoholtartalom körüli, de előfordulnak valamivel erősebbek is. A menta kiváló gyomornyugtató hatású, és bármilyen furcsa is, jól passzol a sörhöz. A Zelenával meglepően sokféle – esetenként eléggé bizarr – koktél is készül.
Végezetül nézzük a Kontušovkát, ami mint tudjuk, Švejk egyik kedvenc itala volt. Lengyel eredetű, ánizzsal ízesített vodkaalapú ital. Egyes változatokhoz még köménymagot és/vagy koriandert és mézet is adnak. Az I. világháború idején olcsó, szinte mindenütt elérhető ital volt Csehországban.
V. Gy.
(Nyomtatásban megjelent a Hetedik Lépcső 2018/4. számában)
