Régi vesszőparipám, hogy igazán jó sörfesztivált csak zárt térben lehet rendezni. Sajnos, ilyesmivel nem igazán kényeztetnek el bennünket a fesztiválszervezők. Eddig csak a Belga Sörfesztiválokat tartották fedett helyen. Ezért is voltam fokozottan kíváncsi a múlt hét végén rendezett, első téli sörfesztiválként hirdetett Indoor Sörfesztiválra a Gellért Hotelben.

Mivel a sörforradalomként aposztrofált jelenség szinte minden előzmény nélkül borult ránk az elmúlt öt-hat évben, Magyarországon rengeteg sörös sztereotípiával kell(ene) megküzdeni. Ezek egyike az, hogy a sör nyári ital. Pedig valójában éppen hogy nem, de ebbe most ne menjünk bele, hiszen a téma nem ez, és egyezzünk ki annyiban, hogy a sör minden évszaknak az itala, csak érdemes megválasztani, hogy mikor mit iszunk. Ha ebben megegyeztünk, akkor az is logikus, hogy sörfesztivált is lehet rendezni bármikor az év során. Fejlettebb sörkultúrájú országokban rendszeresek például a karácsonyi sörfesztiválok, ahol az ünnepi söröket vonultatják fel. Épp ezért kifejezetten üdvözlendő kezdeményezésnek tartom az Indoor Sörfesztivált.
Azonban minden elmélet annyit ér, amennyit abból a gyakorlat igazol, így hát fogtam magam és pénteken délután ellátogattam a Gellértbe. Kissé szkeptikus voltam a helyszínt illetően, de végül nem ez volt a legnagyobb probléma. Vegyük tehát sorra, elsőként a mínuszokat.

Ami kevésbé tetszett

Igazából nagy probléma nem is volt, csak néhány kisebb. Kezdjük is ezekkel: elsőként a nyitva tartás. Az még rendben van, hogy pénteken délután négykor nyitottak, de szombaton és vasárnap talán szerencsésebb lett volna előrébb hozni a nyitást legalább kettőre, de inkább délre.
Második a korsó. Azt, hogy mennyire szép vagy nem szép a választott darab, nem kívánom eldönteni, viszont sörkóstolásra alkalmatlan volt. Ez is egy olyan sztereotípia, amitől meg kellene szabadulni, hogy sörfesztiválra félliteres korsó való. Miért nem lehet három decis – két decinél is jelzéssel ellátott – kóstolópoharat adni? Ha valaki egyféle sörből többet akar inni, többször teletölteti, viszont két deci meg bénán néz ki benne.
Harmadik bosszússági ok a termek zsúfolt berendezése volt. Az nagyon jó, hogy sok ülőhelyet és asztalt helyeztek el, viszont a közlekedés közöttük már akkor is nehézkes volt, amikor még alig lézengtek a termekben.

Ami tetszett

Először is a viszonylag visszafogott hangerő, amit a zenekar és a DJ produkált. Nekem abszolút nem hiányoztak, de így legalább nem zavartak. Az is tetszett, hogy eléggé széles volt az ételválaszték az egyszerű szendvicsektől, pogácsáktól, perectől kezdve a meleg ételeken át a komplett Kocsmavacsoráig (erről majd egy másik posztban). Ráadásul az ételes pultokat egy kupacba rendezték, így nem keveredtek össze a sörért és ételért sorban állók.
És ami egy sörfesztiválon mindig kardinális kérdés, a mellékhelyiségek. Amíg ott voltam (este tízig), nem tapasztaltam fennakadást, torlódást.
Látványos és érdekes volt a Sörcikkgyűjtők Egyesületének kiállítása, ez megint valami olyasmi, ami szabadtéren nehezen lett volna megvalósítható.

… és a sör

Sörfesztivál lévén, ejtsünk azért néhány szót a sörökről is. Százféle sört ígértek, és ugyan nem számoltam, de biztosan volt annyi, sőt több is. Ami feltűnt, hogy elsősorban importőrök voltak jelen és sörözők, a sörfőzdék közül csak kevesen képviseltették magukat. Ennek megvolt az a jó oldala, hogy koncentráltan lehetett találkozni azokkal a márkákkal, amiket amúgy csak itt-ott, szétszórtan lehet beszerezni. Ilyenek voltak például a Camba Bavaria sörei, a Maisel's Weisse kevésbé ismert Maisel & Friend sorozata, a St. Peter's sörei vagy a BrewDog kínálata. De egy helyen lehetett végigkóstolni a cseh Holba és a Permon kínálatát is. Bemutatkozott Budapesten az Etyeki Sörmanufaktúra is, sajnos a kóstolt porterük nem győzött meg.

Konklúzió

Számomra két dolgot igazolt a fesztivál: egyrészt szükség van ilyen (belépős) téli/zárthelyi sörfesztiválokra. Ugyanakkor végre-valahára külön kellene választani a buli- és a kóstolófesztivált. A kettő együtt nem szerencsés. Legyenek bulifesztiválok zenekarokkal, félliteres korsókkal, tíz-tizenkétféle sörrel, ahol baráti társaságok kellemesen múlatják az időt; és legyenek kóstolófesztiválok száz-kétszázféle sörrel, kóstolópohárral, két decis adagokkal azoknak, akiket maga a sör érdekel, nem pedig a körítés.