A Rákóczi családnak egész Tokaj-hegyalján kiterjedt birtokai voltak, Mád azonban külön figyelemre érdemes: már a kora újkorban is kiváló borokat termeltek errefelé, mi több, közel háromszáz éves dokumentumok alapján okkal feltételezhető, hogy a most megújult kúria 1708-ban többször is vendégül látta II. Rákóczi Ferenc fejedelmet. Az elhanyagolt, lepusztult épület ma egykori fényében ragyog, sőt, világszínvonalú borászat is működik benne.

Mádon már bizonyíthatóan 1200 éve folyik szőlőtermelés, az évszázadok során bencés, de pálos szerzetesek is szorgoskodtak a szőlőkben. Ma már megkerülhetetlen a nevezetes település a hazai minőségi tokajit kedvelők között. Szepsy István, a Szent Tamás, Lenkey Géza, a Holdvölgy és a Mád egyik legkiválóbb aldűlőjét, az Öreg Királyt feltámasztó Barta Pince mind megszámlálhatatlan hazai és nemzetközi elismerést – és rajongót – szerzett az egykori mezővárosnak.

A szőlész-borász munka feltámadását némi lemaradással követi a régió építészeti megújulása. Szakértők szerint még mindig beláthatatlan mennyiségű pénzre és időre lenne szükség ahhoz, hogy Tokaj-Hegyalja építészeti szempontból is látványosan megújuljon. „A lehetőségek korlátlanok, különösen Mád, Tállya és Abaújszántó környékén, de a pusztítás erői is gyorsan haladnak” – állítja Erhardt Gábor, az Axis Építésziroda munkatársa, aki közel másfél évtizede dolgozik a Tokaj-hegyaljai borvidéken.

A már említett Barta Pince azonban késlelteti az idő vasfogának pusztítását: építészeti és műemlékvédelmi szempontból is példaértékű módon mentették meg az enyészettől az egykor nemzetközi hírű rabbiképző és zsinagóga közvetlen szomszédságában álló Rákóczi-Aspremont-kúriát, ami a település legpatinásabb épülete. Ennek hátsó traktusában található a minőségi, kézműves borászat.

Okkal feltételezhető, hogy az épületet II. Rákóczi Ferenc nővére, Rákóczi Julianna és férje, Aspremont Ferdinánd gróf építette, akik a 18. század elején hunytak el. Zelenák István tokaji helytörténész a kutatásai alapján arra jutott, hogy II. Rákóczi Ferenc 1708 januárjában és márciusában több alkalommal is ebben az épületben szállhatott meg, és nyilván belekóstolt a kiváló tokaji borokba is.

A hat éven át tartó felújítás során sok minden akadályozta a munkálatokat. A kívülről egységesnek tűnt homlokzatról például kiderült, hogy az évszázadok során több átalakításon esett át. Az is meghökkentette a kivitelezőket, hogy a reneszánsz jellegzetességeket mutató kúria legősibb magja ugyanolyan parasztház-sémára készült, mint a Kárpát-medence több százezernyi egyszerű lakóingatlana. Az pedig már a restaurátorok szívét dobogtatta meg, hogy az emeleten geometrikus keretekben évszázados, ódon virágmintákat találtak – ezeknek sincs párja a régióban.

A felújítást levezénylő Barta család kortárs festményekkel tette hangulatosabbá az autentikus, 18. századi levegőt árasztó tereket, többek között az emeleti öt barokk termet is. Ma már az épület újra teljes pompájában áll, s ha valaki eltölt néhány órát az ódon hangulatú, impozáns kúriában, királyi borokat kóstolhat, és – szó szerint – fejedelmi élményekben részesülhet.