Ezennel új sorozatot indítunk blogunkon, amelyben közelebbi s távolabbi, valamilyen okból kifolyólag legendássá, nemzetközileg ismertté vált kocsmákat mutatunk be. Kocsmának nevezve minden helyet, függetlenül a korától és attól is, hogy mi szerepel a cégérében – söröző, kávéház, vagy éppen mulató. Lényeg, hogy a bevétel jelentős hányada a helyben fogyasztott alkoholból származzon. Elsőként egy legendás kiskocsma Prágából, a Pivnice u černého vola, vagyis a Fekete ökör söröző.

A Prága-kalauzok előszeretettel sorolják az elsőrendű látnivalók közé a Fekete ökör sörözőt mint a jellegzetes prágai kiskocsmák egyik utolsó, autentikus képviselőjét. Ebbéli jelentőségét pedig csak növeli az a tény, hogy az egyik legforgalmasabb hangyaútvonal mentén, a Vár és a Štrahovi kolostor között található, így folyamatos a kísértés, hogy a sokadik álhistorikus turistacsapda váljon belőle.
Az Ökör közönsége sajátságosan vegyes képet mutat: a betérők között megtalálhatók a szomszédos külügyminisztérium nyakkendős hivatalnokai, a közeli Loreta-templom harangozója, a várőrség tagjai és természetesen a történelmi falakat áhítattal tapogató turisták is. Pedig bármennyire is történelmiek azok a falak, magát a kocsmahivatalt csak 1962-ben nyitották meg.

Az elmúlt ötven évben azonban a vendégsereg gyorsított eljárással füstölte tele a falakat – amelyeket amúgy minden évben újrafestett régi nemesi címerek díszítenek –, és koptatta a padokat, az asztalokat. Így egyáltalán nem meglepő, hogy még a helyiek közül is sokan gondolják a sörözőt jóval régebbinek.
A hely a cseh sör lelkes híveinek temploma, ahol a sörmisét celebráló csapos és pincér csodálatos összhangban munkálkodik. A problémát csak az jelenti, hogy a délelőtti nyitástól az esti zárásig – a turistamentesebb téli hónapokat kivéve – eléggé nehéz helyet találni a kopott faasztalok mellett, és a személyzet – csapos és pincér – hajlamos kifejezetten taplónak mutatkozni. Pedig jó emberek ők, csak nehezen viselik a turisták okozta stresszt. Normál esetben azonban nincs velük gond, ugyanolyan rezzenéstelen arccal szolgálnák ki talán még az állatkertből idetévedő gorillát is, mint a legtörzsebb törzsvendéget.
S ha már a törzsvendégeknél tartunk, mindenképp köszönet jár nekik, mivel ők mentették meg a helyet attól a csúfságtól, hogy csetreszbolt vagy épp kínai büfé legyen belőle. A privatizáció idején, a kilencvenes évek elején ugyanis alapítottak egy társaságot a Fekete ökör megmentésére, s ők bérelhették tovább az ingatlant azzal a felajánlással, hogy az üzletből származó hasznot minden évben átutalják a szomszédos vakok intézete számlájára. Cserébe csak annyit kértek, a törzsvendégasztal a nap minden szakában álljon a rendelkezésükre. Épp ezért a törzsvendégasztal intézményét szó szerint véresen komolyan veszik, és régi divatú, Fekete ökrös söralátét is csak nekik jut. Az egyszerű halandóknak be kell érniük a sörgyári alátétekkel.

2011 végén a bérleti szerződés lejárt, és amint az lenni szokott, temérdek pénzzel azonnal jelentkezett egy új bérlőjelölt. A söröző törzsvendégei azonban nem nyugodtak bele kedves sörözőjük elvesztésébe, és petíciót fogalmaztak meg, illetve internetes aláírásgyűjtésbe kezdtek annak érdekében, hogy a Fekete Ökör a továbbiakban is a korábbi feltételek mellett működhessen. Az online petíciót egy hét alatt 7683-an írták alá. A legtöbb aláírás Prága és Brno után Budapestről érkezett.
A törzsvendégek és egyéb bennfentesek jellemzően tankból csapolt 10-es Kozelt isznak, a turisták pedig inkább a fekete Kozelt és az itt flancosnak számító Pilsner Urquellt.
Az ételválaszték inkább csak sörkorcsolyákra korlátozódik, remek az omlettszerűen készített tojásos knédli, a pirítós kenyér Niva sajttal (rokfortféleség), az olajban pácolt sajtjaik pedig egyenesen mennyeiek (camembert és a kissé(?) büdös, de remek Romadur). Van rántott sajt is, ipari kivitel, de egy fárasztó napot követő délelőtt 11 környékén nagyon jól tud esni.