A napokban két véleményt is olvastam, miszerint lassan telítődik a hazai kézműves sörpiac. Ha hallaná, Pepin bácsi erre csak azt süvöltené a maga nemes egyszerűségével: lófarát! Budapesten a Nagykörúton belül talán igen, de az ország nagy részét még meg sem érintette ez a sörforradalom nevű izé, nem hogy telítődött volna a sörpiac...
Az kétségtelen, hogy mérföldkőhöz érkeztünk, és nagyjából egy-két éven belül el kell dőlnie, mi lesz a kraft sorsa Magyarországon. Marad-e a „belvárosi romkocsmák mélyén révedező kockás inges, borostás hipszterek”* úri huncutsága, vagy integrálódik az egész ország mindennapjaiba, gasztrokultúrájába? 
Én ugyan rendületlenül hiszek az utóbbiban, de ahhoz a sok kicsi mellett még egy nagyot is kell lépni: helyükre tenni az árakat. Mind a kocsmákban, mind a boltok polcain. Ehhez pedig komoly főzdefejlesztések kellenek, mert a jelenlegi kis főzdék túl drágán termelnek úgy általában, és ebben a struktúrában nem is várható árcsökkenés.
Ma Magyarországon jellemzően ezer-kétezer literes főzőházakkal, tartályokkal dolgoznak a kisüzemi sörfőzdék. Tíz-húszezer literes főzőházzal és erjesztőkkel-érlelőkkel már drasztikusan lehetne csökkenteni az egységnyi sörre eső technológiai és élőmunka költségeket, ami a végfelhasználói árban is jelentkezne, sokkal többek számára elérhetővé téve a tisztességes sört. Egy 400 forint/fél liter bolti árú pilseni pedig már valódi alternatívája lehet egy nagyipari eurolágernek. Ehhez persze kellene vagy 8-10 olyan sörfőzde – szétszórva az országban –, amelyik évi 40-50 ezer hektolitert tud.
Nem tartom helyesnek azt sem, hogy nagyon sok kocsmában, de sok üzletben sem tükrözik az árak a sörök beltartalmát. Egyszerűen a kraft, a kézműves van beárazva, de hogy az a sör egy egyszerű láger, IPA, weissbier, vagy egy RIS, tökmindegy, az ára ugyanaz, holott az egyiket jóval olcsóbban kéne mérni, a másikat meg drágábban. Ez az edukációnak is ad egy hatalmas taslit, mert a közönség így soha nem fogja elfogadni a tényleg drága söröket. A BrewDog bárjaiban ez nagyon szépen kijön, a Paradoxot nagyjából pont hatszor annyiért adják, mint a Punk IPA-t.
És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy egy alap IPA vagy pale ale semmivel sem bonyolultabb, drágább sör, mint egy egyszerű láger. Ha a igazi sörforradalmat akarunk, ezt a vonalat kell erősíteni. Az egyszerű, de tisztességes sörökkel lehet elérni a kisüzemi sörök jelenlegi 1,5-2 százalékos piaci részesedésének további növekedését. Tíz éven belül jó lenne elérni a 10 százalékot. Azonban amíg egy kraft-láger három-négyszeresébe kerül, mint a nagyipari, addig semmi esély.
(* Idézett szöveg nem sajátom, nem is értek egyet vele, csupán közszájon forgó vélekedés, és csak a drámai helyzet illusztrálásaként írtam be.)
