Bármennyire is szomorú, lassan le kell számolnunk azzal a közhiedelemmel, hogy Csehországban mindenfelé olcsón, ráadásul sokkal olcsóbban lehet sörözni, mint Magyarországon. Ez utoljára az 1980-as években volt igaz.

Az azonban még most is megállja a helyét, hogy klasszikus cseh sör vonalon még mindig elég barátságos árfekvéssel, többnyire megbízható minőséggel, és a magyarországinál jóval szélesebb márkaválasztékkal lehet számolni országszerte. Ez azonban tényleg csak a tízes-tizenkettes lágersörökre vonatkozik, amelyeknek korsóját 20-40 korona (kb. 240-480 forint) között meg lehet kapni a sörözőkben. Ennél Prága és a nagyvárosok nagyjából 10 százalékkal drágábbak, és a Pilsner Urquellt is egyre kevesebb helyen adják 40 korona alatt. A prágai Óváros, Kisoldal és Várnegyed kocsmáiban azonban előfordulhat 80-90 koronás ár is, ami már abszolút Budapest belvárosi árszínvonal, és még csak nem is valami extra, csak egy pilseni, de tízes Gambrinust is láttam már 50 koronáért kiírva (600 Ft), ami azért elég durva.

Ha üzletben vásárolunk még kisebb az árelőny a csehek javára, sőt a Pilsner Urquell rendre drágább a csehországi boltokban – 25-27 korona (kb. 300-325 Ft) – mint itthon. A regionális főzdék tizenkettes söreit általában 15-22 korona között vehetjük meg, ami a magyar mainstream lágerekkel van pariban, igaz, minőségben az ottaniak többnyire verik az ittenieket. Tízes lágerekhez a 10-15 koronás ársávban juthatunk, ez azonban már a kőműves-, vagy fűnyírósör kategória, nagy csodát nem érdemes tőlük várni. A Kauflandban és hasonló láncokban van még valami 10 korona alatt is az alsó polcokon, de annál már inkább tényleg az ásványvíz.

Az igazán érdekes ár-összehasonlítást a kisüzemi sörök terepén tehetjük meg. Előrevetítve a végkövetkeztetést, ebben a szegmensben elég jelentős eltéréseket tapasztalhatunk a klasszikus cseh láger vonal és az újhullámos sörök árszintjében. Amíg az utóbbi mindössze 5-10-15 százalékkal marad a magyarországi árak alatt (kivételek persze akadnak), addig a lágerek jóval olcsóbbak, és komoly árversenyben vannak a kinti nagyüzemekkel és regionális sörfőzdékkel.

Csehországban jelenleg 395 körüli a működő sörfőzdék száma. Ezek közül 44 termelése haladja meg az évi 10 ezer hektolitert. A maradék kb. 350 főzdéből pedig nagyjából 300 azoknak a száma, amelyek évente 1500 hektoliternél kevesebbet főznek. (Csak zárójelben, pillanatnyilag a magyarországi kisüzemi sörfőzdék bőven több, mint a fele ebbe a kategóriába esik.)
Vagyis pont olyanok az adottságaik, mint a hazai főzdéknek, többségük mégis jóval olcsóbban adja a sörét. Miként lehetséges ez?
A döntő különbség az, hogy ezeknek a főzdéknek a nagy többsége nem csupán egy sörfőzde, hanem brewpub, vagyis sörfőzde-söröző, amihez sok (legtöbb) esetben panzió is tartozik, így nem egyszerűen sört ad el a vállalkozás, hanem egy komplex szolgáltatást – sör, gasztronómia, szállás –, ahol a sörre nem számít fel hasznot, az csak a mézesmadzag, amivel becsalogatja a vendéget, így árban is versenyképes marad a nagyobb főzdék söreivel, a minőség pedig már csak rajtuk múlik. Ráadásul ezek többnyire családi cégek, amelyek saját ingatlanban működnek, optimalizálni tudják a munkaerőt, és a sört teljes egészében, vagy döntően házon belül adják el, nincs csomagolási, szállítási stb. költség. Ezzel az üzleti modellel tartható a 30-50 korona/korsó (360-600 Ft) fogyasztói ár, ami – lássuk be – igencsak csábító a hazai 900-1100 forintokhoz képest.

Egészen más a helyzete a valamelyest nagyobbacska főzdéknek, amelyeknek házon kívül is kell értékesíteniük. Nekik már számolniuk kell csomagolási, szállítási, marketing és egyéb értékesítési költségekkel is, ugyanakkor azt sem engedhetik meg maguknak, hogy nulla százalékos haszonnal kalkuláljanak, mert akkor már csak az a kérdés, hogy mikor zárnak be. Ezek a költségek pedig olyan súllyal jelennek meg a sörök árában, hogy ezen a fronton (kb. 20 ezer hektó/év mennyiségig) nem versenyezhetnek sem a nagyobb gyárakkal, sem a brewpubokkal. Az ő üzleti modelljükben ezt a hátrányt azzal kompenzálják és fordítják a saját javukra, hogy minél változatosabb, és „csavarosabb” söröket készítenek, amit meg is fizet a piac. Ebben a szegmensben azonban ne is keressük az egész estés beszélgetős söröket. Ami persze nem jelenti azt, hogy időnként, akár csak fricskaként ne jelentkeznének „egyszerű lágerrel” is, mint például a Matuška a maga tízesével (igaz, hogy átszámítva 1000 forintot kér egy 0,75 literes palackért).
Az sem véletlen, hogy ezek a kunsztfőzdék, szép sorban nekiálltak bővíteni a kapacitásukat, és a korábbi 1-2 ezer hektós termelésüket feltolni 10 ezer hektó közelébe, mivel életbe vágó a fajlagos költségek csökkentése, hiszen a cseh sörpiac lassan tényleg telítődik, élesedik az árharc a kicsik között is. Egy pohár újhullámos cseh sörhöz a kraft sörbárokban mostanság átlagosan 35-50 koronáért (420-600 Ft), korsójához 50-80 koronáért (600-960 Ft) lehet jutni, de előfordulnak ennél húzósabb tételek is.
Sörszaküzletekben, pivotékákban talán még nagyobb is a szórás, pláne felfele. A 0,5 literes sörök valahol 30 korona fölött indulnak, a felső határ pedig a csillagos ég. Csupán érdekességképp, egy 0,5-ös Kocour Samurai IPA 55, a 0,75-ös Matuška Raptor IPA 120, a 0,7-es Clock Cocoa Porter 110 korona. A magasabb ársávban a Břevnovský Pivovar 0,33-as Barrel Aged Russian Imperial Stoutja már 169, a kétdecis Kocour K32 Jim Beam Barique pedig 240 koronáért (kb. 2900 Ft) vihető el, és akár kifoghatunk egy limitált szériás, 0,75 literes Bernard Karel Gott Bohemian Ale-t is 225 koronáért.