„Semmiféle táblát nem akarok, legfeljebb ott, ahol a kutyák pisilnek.” Bohumil Hrabal ezekkel a szavakkal utasította vissza barátait, akik 80. születésnapjának megünneplésére készülődtek. Ehhez képest az első emléktáblát még életében megkapta, elbontott egykori lakóháza, az Örökkévalóság gátja utca 24. szám előtt.
Mivel tisztelői nem voltak biztosak abban, hogy milyen magasra is pisilnek a kutyák, ezért egyenesen a járdába csavarozták a táblát, mondván, hogy így a szuka kutyák is megtisztelhetik.
A második táblát 1997-ben, nem sokkal az író halála után leplezték le annak a nymburki sörgyárnak a falán, ahol Hrabal élt egy ideig anyjával és nevelőapjával. Ez a tábla 40-50 centiméter magasságban lehet, kutyát viszont nem sokat láthatott, hiszen a sörgyár kerítésén belül található.
Tomáš Mazal mesél az első tábláról
A harmadik hasonló rendeltetésű emléktáblát március hatodikán leplezték le a budapesti Hrabal söröző bejáratánál – pont megfelelő magasságban. Az avatáson részt vett Juraj Chmiel, a Cseh Köztársaság magyarországi nagykövete, Tomáš Mazal, Hrabal életrajzírója és barátja, valamint a Hrabal asztaltársaság és a Bohémia baráti kör tagjai. A megemlékezés – szigorúan Hrabal szellemében – sörözéssel folytatódott.
