Nagy-Britanniában manapság nagyjából 50 ezer pub működik, a szigetország vendéglátóipari forgalmának jelentős hányadát adva. Amíg azonban korábban a pubok sokkal inkább az italokra helyezték a hangsúlyt, ma már jelentős bevételük van az ételforgalomból is. Persze ne számítsunk kulináris csúcsteljesítményekre, de könnyen előfordulhat az is, hogy jó alapanyagból jól elkészített ételt kapunk.

Mivel a pubok hosszú ideig elsősorban ivóhelynek számítottak, tulajdonosaik nem sok gondot fordítottak arra, hogy étellel is ellássák vendégeiket. A sósmogyoró és a különféle zacskós chipsszek mellett a pickled egg (sós, ecetes-fűszeres pácban érlelt kemény tojás), és a lutriszerűen friss vagy épp csontszáraz sajtos-sonkás szendvics jelentette a kulinária felsőfokát. Az 1970-es, 80-as évekre annyit javult a helyzet, hogy egyes helyeken már különféle pie-okat, steak-eket, burgereket lehetett kapni, esetleg fish and chipset vagy chicken in a basket-et, ami nem más, mint sült csirke sült krumpli ágyon kis kosárkában. Mindezek az ételek általában pont annyira voltak jók, hogy a söröző vendégek ne menjenek át valahova enni, ha megéheztek.

Mindehhez még annyit érdemes tudni, hogy a brit pubok többsége egészen a múlt század utolsó évtizedéig a négy legnagyobb sörgyártó tulajdonában volt, és a sörgyárak gondosan ügyeltek arra, hogy sörözőikben csak a saját söreiket csapolhassák a kocsmárosok. 1989-ben azonban a brit parlament hozott egy olyan törvényt, hogy a sörgyárak nem tilthatják meg bérlőiknek az idegen sörök beengedését a kocsmáikba. Ezt követően a sörfőzdék már nem látták értelmét a továbbiakban a több száz, esetenként ezres létszámú láncok fenntartásának, és rövid időn belül megváltak pubjaik többségétől. Ezzel nagyon sok korábbi bérlő – és fiatal, ambiciózus szakács – vált tulajdonossá, akik változtattak a korábbi üzletpolitikán.
A pubok egy (kisebb) részében fokozott hangsúlyt helyeztek az ételválasztékra, és a felszolgált ételek minőségére. Ezekből a sörözőkből nőttek ki az úgynevezett gastropubok, amelyek között ma már Michelin-csillagosokat is találhatunk. Ha nem is ekkorát, de ételfronton lépnie kellett a többi pubnak is, ha az egyre élesedő konkurenciaharcban meg akarták tartani a vendégeiket, és néhány év alatt kialakult egy nem túl széles, viszonylag jól behatárolható kínálatú pub food választék. A kínálatba jószerivel semmi meglepő nincs, alapjaiban klasszikus, egyszerű brit fogásokat tartalmaz, s a szakácsok ezeket igyekeznek a lehetőség szerint szezonálisan és helyi nyersanyagokból a lehető legjobb minőségben frissen elkészíteni. A korszellemnek megfelelően pedig mindenhez, amihez egyáltalán elképzelhető, rengeteg friss salátát, zöldet adnak.
A vidéki pubok érezhetően kedvezőbb helyzetben vannak ezen a téren, mert ott tényleg van friss helyi alapanyag, főleg a tengerpartok közelében, Londonban nagyobb az esély arra, hogy mégis a mélyhűtőből kerül elő a fish and chipshez a hal, meg a krumpli is...

Az étlapokon és a fekete táblákon általában 15-20 állandó tétel szerepel, plusz 3-4 szezonális étel. Vannak előételek, illetve sörkorcsolyák, főételek és desszertek, illetve néhány fogás „to share”, vagyis megosztásra, ami olyan bőséges adagot jelez, amin ketten is megosztozhatnak. Ezek általában valamilyen rostonsültek, grillételek, vagy pie-ok.
A sörkorcsolyák – vagy kisebb falatok – legegyszerűbbike a fokhagymás pirítós ráolvasztott reszelt sajttal. Általában 3-4 kisebb szeletke egy adag, a regionalitást a környékbeli (többnyire) cheddar sajt adja. Sokfelé és rendszerint jól készítik a különféle fűszerezésű BBQ csirkeszárnyakat.
Skóciában, főleg a nyugati partvidéken gyakori a helyben füstölt lazac zöld salátával. Szintén a skótoknál nagy divat a minden háznál eltérő recept alapján készülő – a mi véres hurkánkkal erős rokonságot mutató – black pudding, csak ez valamivel tömörebb szerkezetű, és felkarikázva tálalják fűszeres almaszósszal és zabpogácsával. A black pudding amúgy elmaradhatatlan alkotóeleme a skót reggelinek is, csakúgy, mint a haggis.
A haggis egyébként többször és több formában is szerepel a skót pubok étlapján: előételként, sörkorcsolyaként krémes whiskymártással és zabpogácsával, főételként tradicionálisan „with neeps and tatties”, vagyis krumplipürével és egy speciális répaféléből készült pürével. De megjelenik a haggis más húsételek részeként is: például kaptunk haggist whiskymártással a 35 napig érlelt hátszín steak mellé is.
A főételek közül a sláger – legyen szó Angliáról, Skóciáról vagy akár Írországról – a fish and chips. A népszerűség oka érthető, elfogadható áron és minőségben általában emberes adagot adnak. A köret – a kötelező sültkrumpli és majonéz mellett – általában zöldborsó, vagy zöldborsó-püré, újabban a nem túl izgalmas borsó helyett inkább zöld saláta.
Szintén elmaradhatatlan fogások a pubokból a különféle burgerek, húspogácsák, amiket jellemzően jobb minőségben adnak, mint amilyenekkel a gyorséttermekben találkozhatunk. Az egyszerű marhahús-pogácsán túl, van ahol érlelt hátszínből készítik a burgert, és van ahol bárányból. Skóciában többfelé találkoztunk őz és vaddisznó burgerrel is. Egy pub-burger nagyon tápláló tud lenni, mert a szokásos hamburger buci mellé a legtöbb helyen még egy jókora kupac sültkrumplit és zöld salátát is adnak. A burgerekre általában némi felárért még plusz feltétek, sajt, bacon stb. is kérhető, így azután már garantáltan átvészelhető egy sörözős este.
A burgerekhez hasonlóan rendkívül kelendőek a különféle húsos (és vega) pie-ok. Ott, ahol rászánják magukat, általában hat-hétfélét is készítenek. Lehet kapni hidegen, melegen, „egy emberes” adagban, de van, ahol mini pie-okat készítenek, és tetszés szerint lehet összeválogatni 4-5 darabot egy adagba. Körítésnek egy kevés krumplipürét adnak, gravy-mártást és megint csak salátát.
Ugyancsak elmaradhatatlan pubétel a steak. Jellemzően hátszínből készítik, sajnos kissé ingadozó minőségben. Tapasztalataink szerint a skótok általában jobb minőségű nyersanyagot használnak, de ők is hajlamosak kissé túlsütni a húst.
Hétvégén, vasárnap sokfelé van Sunday roast, ami alatt ma már nem csak a klasszikus roastbeefet értik yorkshire puddinggal és gravyvel, hanem mindenféle sültet, beleértve a báránybordát és a csirkemellet is. Számos helyen ezt vegyesen is lehet kérni, többszemélyes adagban is.
Igazán sajátos, kifejezetten ronda, de finom fogás a Bangers and mash, más néven a sausages and mash, vagyis a sült kolbász krumplipürével. A nagyjából hasonló ízvilágú, de mindenütt más és más recept szerint készült kolbászokat egy kupac püré tetejére ültetik, és sűrű, hagymás gravy mártással öntözik meg, néhány hagymakarikát is adva mellé.
A desszertet a pubokban általában nem cifrázzák túl, általában (gyári) fagylaltokból készítenek kelyheket, jobb esetben helyben sütnek brownie-ket, bread and butter puddingot vagy apple pie-t.