Sohasem tagadtam, hogy egyik gyengém a csokis sör. Ittam már sokfélét, eszméletlenül jót, felejthetőt, dekadensen hűvöset és bulvárosan csillogót. Épp ezért érthető izgalommal vártam a békésszentandrásiak idei karácsonyi sörét, az Esthajnal '16-ot.

Mi fán terem a karácsonyi sör?
Hiába is keresgéljük a sörtípusok között, karácsonyi sör, mint olyan, nincs is. Ugyanakkor bármilyen sör lehet karácsonyi. A lényeg az, hogy legyen benne valami kis trükk, legyen egyedi, és lehetőleg egyszeri.

A karácsonyi sör egyrészt abból a brit hagyományból eredeztethető, amely szerint a helyi egyházközösségek karácsonyi együttlétükre otthon készített szendvicsekkel, süteményekkel és az alkalomra közösen főzött sörrel készültek, majd az ünnepi esten mindent megettek, megittak. (A buli nagyjából addig tartott, ameddig a sör.)
Másrészt, amikor a sör alapvető élelmiszerből egyre inkább élvezeti cikké vált, és immár széles választékban állt a fogyasztók rendelkezésére, megnőtt a marketing és a PR jelentősége, hiszen az egyre több és többféle sört el is kellett adni. Márkaépítés szempontjából pedig pont kapóra jöttek az alkalmi, közöttük a karácsonyi sörök, amik éppúgy lehetnek alsóerjesztésű lágerek, mint felsőerjesztésű búzasörök, vagy ale-ek. A lényeg az, hogy valamelyest eltérjenek hétköznapi társaiktól (rendszerint testesebbek, erősebbek, ízesítettek), és természetesen karácsony előtt kerüljenek forgalomba.
Az ünnep kiváló alkalmat kínál fűszerezett sörök készítésére. Az ilyenkor használatos fűszerek pedig harmonizálnak a karácsony, a karácsonyi sütemények fűszereivel: méz, gyömbér, narancs, vanília, fahéj, szegfűszeg stb.

Esthajnal '16
A békésszentandrási Szent András Sörfőzde 2013 óta készíti karácsonyra az Esthajnal sorozatot. 2013-ban áfonyás-gyümölcsöset, 2014-ben fenyőtűs-borókabogyósat, 2015-ben füstös búzabakot, az idén pedig csokoládés-mentás stoutot. A sorozat első három darabja legendásan megosztóra sikerült, voltak, akik rajongtak értük, és voltak, akiknek nagyon nem tetszettek. Az idén úgy tűnik, biztosra akartak menni, és borítékoltan elfogadottabb sört készítettek (és ahogy az lenni szokott, már meg is kapták érte a kritikát, hogy miért nem merészebb sört főztek?).
Az Esthajnal '16 tehát egy (klasszikusnál valamivel testesebb és erősebb) stout alapra épített ízesített sör. A hagyományos stout-kellékeken (pilseni, karamell és csokoládémaláták, komlók, zabpehely, pörkölt árpa) kívül került bele még borsmenta levél, vaníliarúd, csokoládé és kakaóbab. Alkoholtartalma 7 %, IBU értéke 50.
Illatában elsőként és leghatározottabban a csokoládés-kakaós vonal érezhető és a vanília, majd némileg háttérbe húzódva a menta és egy kis pörköltség. Ízében is ezek az ízjegyek jönnek, amihez csatlakozik még a stoutokra jellemző, valamennyi kávés pörköltség. A csokoládé nem domináns, de végig határozottan jelen van, a menta inkább visszafogott, de ezt én személy szerint nem is bánom, egyáltalán nem baj, hogy nem megy el valami harsány szájöblítős-mentolos irányba. Kortyérzete krémes, finoman szén-dioxidos, utóíze csokis-stoutos. Szépen összerakott desszertsör.
Hosszas, beszélgetős sörözésre nem ajánlott, hamar eltelít. Összetettsége miatt egyszerre csak egyet érdemes inni belőle, de azt az egyet akár mindennap. Karácsony után is.