Sörügyileg lassan tényleg a bőség zavarával küzdünk, legalábbis ami a választékot jelenti. A változatosság és minőség terén ugyan még van perspektíva előttünk, de a fejlődés vitathatatlan. Öröm az is, ha a mainstream sörfajtákból kerülnek piacra egyre jobbak, de még nagyobb öröm, ha olyan sörök is készülnek, amelyek a kategóriahatárokat feszegetik.

A minap egy ilyen határfeszegető – ha úgy tetszik kísérleti – sört kaptam ajándékba, a thibault_beers, vagyis a beermarket-os Tibold Ákos Walpurgis Nacht-ját, ami a címke tanúsága szerint egy 6,7 % alkoholtartalmú füstölt saison. A Walpurgis-éj klasszikus gerillasör, egy bécsi kis sörfőzdében készült, a címkéjét Rosenberg Zsuzsanna tervezte.

Ezennel új sorozatot indítunk blogunkon, amelyben közelebbi s távolabbi, valamilyen okból kifolyólag legendássá, nemzetközileg ismertté vált kocsmákat mutatunk be. Kocsmának nevezve minden helyet, függetlenül a korától és attól is, hogy mi szerepel a cégérében – söröző, kávéház, vagy éppen mulató. Lényeg, hogy a bevétel jelentős hányada a helyben fogyasztott alkoholból származzon. Elsőként egy legendás kiskocsma Prágából, a Pivnice u černého vola, vagyis a Fekete ökör söröző.

A Prága-kalauzok előszeretettel sorolják az elsőrendű látnivalók közé a Fekete ökör sörözőt mint a jellegzetes prágai kiskocsmák egyik utolsó, autentikus képviselőjét. Ebbéli jelentőségét pedig csak növeli az a tény, hogy az egyik legforgalmasabb hangyaútvonal mentén, a Vár és a Štrahovi kolostor között található, így folyamatos a kísértés, hogy a sokadik álhistorikus turistacsapda váljon belőle.
Az Ökör közönsége sajátságosan vegyes képet mutat: a betérők között megtalálhatók a szomszédos külügyminisztérium nyakkendős hivatalnokai, a közeli Loreta-templom harangozója, a várőrség tagjai és természetesen a történelmi falakat áhítattal tapogató turisták is. Pedig bármennyire is történelmiek azok a falak, magát a kocsmahivatalt csak 1962-ben nyitották meg.

Egy hónapja még komlót szüreteltünk a szeptemberi kánikulában a Váli-völgyben, pár nap múlva pedig már kóstolhatjuk is az első hazai harvest ale-t, aminek a különlegességét a frissen szedett komló adja.

A komló...
Az első európai komlókertről szóló beszámoló 736-ból, Hallertauból származik. Bár a korabeli dokumentumok ekkor még nem hozzák konkrét összefüggésbe a sörfőzéssel, jó okunk van feltételezni, hogy már ez az ültetvény is a sörfőzőket szolgálta, mivel a komlót jószerével azóta is csak a söripar (kisebb részben még a gyógyszeripar) hasznosítja.
A 11. századtól kezdve azután a komló megjelent a sörreceptekben és 2-300 év leforgása alatt általános és egyeduralkodó fűszere lett a sörnek. Meg is becsülték, a cseh Vencel király halállal büntette azt, aki megpróbált külföldre csempészni akár csak egyetlen žateci komlótövet is.
A komló a mérsékelt övben mindenütt megtermő kétlaki, évelő növény. A sörfőzéshez jellemzően a nőivarú egyedek megtermékenyítetlen tobozalakú virágát használják. Épp ezért Európában a hímivarú egyedeket csaknem teljesen kiirtották az idők során.

A St. Andrea Szőlőbirtok gasztronómiai újdonsága, a Kedves névre keresztelt egyedi torta hétvégén debütált a pincészet egerszalóki Szőlőünnepén – és a szervezők szerint máris nagy sikert aratott. A desszertet Szó Gellért, az idei Magyarország tortáját megalkotó cukrászmester készítette a borászat 2014-es késői szüretelésű Kedves borához. A gyümölcsös, körtével és karamellizált dióval készült lisztmentes torta állandó szereplője lesz a St. Andrea kollekciónak.

Az új desszertet elsőként a sajtó képviselői ismerhették meg a Budapest Borfesztivál nyitónapján, a Budavári Palotában, míg a nagyközönség a szeptember 24-én rendezett Szőlőünnepen találkozhatott vele először. A St. Andrea torta szűk körű sajtóbemutatóján Barna Ádám, a St. Andrea Wine & Gourmet Bar séfje (aki idén a Gault&Millau kalauztól „az év felfedezettje” címet kapta) gyakorlati bemutatót is tartott a borok és ételek párosításáról.
Az ételeket Barna Ádám, a St. Andrea Wine & Gourmet Bar séfje komponálta a borokhoz

Nagy-Britanniában manapság nagyjából 50 ezer pub működik, a szigetország vendéglátóipari forgalmának jelentős hányadát adva. Amíg azonban korábban a pubok sokkal inkább az italokra helyezték a hangsúlyt, ma már jelentős bevételük van az ételforgalomból is. Persze ne számítsunk kulináris csúcsteljesítményekre, de könnyen előfordulhat az is, hogy jó alapanyagból jól elkészített ételt kapunk.

Mivel a pubok hosszú ideig elsősorban ivóhelynek számítottak, tulajdonosaik nem sok gondot fordítottak arra, hogy étellel is ellássák vendégeiket. A sósmogyoró és a különféle zacskós chipsszek mellett a pickled egg (sós, ecetes-fűszeres pácban érlelt kemény tojás), és a lutriszerűen friss vagy épp csontszáraz sajtos-sonkás szendvics jelentette a kulinária felsőfokát. Az 1970-es, 80-as évekre annyit javult a helyzet, hogy egyes helyeken már különféle pie-okat, steak-eket, burgereket lehetett kapni, esetleg fish and chipset vagy chicken in a basket-et, ami nem más, mint sült csirke sült krumpli ágyon kis kosárkában. Mindezek az ételek általában pont annyira voltak jók, hogy a söröző vendégek ne menjenek át valahova enni, ha megéheztek.

A Sörszövetség rövid keresgélés után a hét elején megtalálta 2016. sörkorcsolyáit. A pályázatra 49 művel neveztek vidéki és budapesti vendéglátóhelyek. Az előzetes kiválasztás után a zsűri által három-három legjobbnak tartott sörkorcsolyát el is készítették, az ítészek ez alapján döntöttek a végső sorrendről. A kóstolásnál mi is ott voltunk.

Előtte persze jól megírtuk fenntartásainkat a pályázat kapcsán, és meglehetősen pesszimistán nem sok reményt fűztünk ahhoz, hogy valóban életképes sörkorcsolyák fognak születni. Következzen tehát a kóstolójegyzet!


A búzasör kategória döntős pályázatai:

Chilis sörben főtt sertéscsülök és tócsni – Premium Cafe & Étterem
Apróra vágott csülökhús tócsniba tekerve, és bejgliszerűen felszeletelve. Ötletnek nem rossz, de ebben a szeletelt formájában nehezen fogyasztható. Életszerűen, mint sörkorcsolyát szeletelés nélkül, palacsinta módjára feltekerve tudnám elképzelni. Szerencsére a chilit nem tolták túl, de összességében még így is túl fűszeres volt a búzasörhöz.

A sörkorcsolya önálló műfaj, nem előétel, nem főétel, nem desszert, és nem valamiféle köztes fogás. Jellemzően kisebb adag, mint egy átlagos éttermi fogás, és rendszerint többet eszünk belőle, mint amennyit terveztünk.

A sörözésnek két szakága van: a kvalitatív és a kvantitatív sörözés. Kvalitatív sörözés az, amikor kis kortyokban kóstolgatjuk a söröket, 1-2 decis adagokban 5-8-10 félét. Csettintgetünk, mennyekbe magasztalunk és porba alázunk. Kvantitatív sörözés esetén is 5-8-10 sört iszunk, csak épp egy, vagy kétfélét és nem kóstolópohárral, hanem masszív félliteres korsóval. Közben hangosan beszélgetünk, meccset nézünk, biliárdozunk és hasonlók. No meg toljuk be a sörkorcsolyákat. Mert a sörkorcsolya ez utóbbi műfaj kelléke. Nehezen elképzelhető az a szituáció, hogy miközben Szabó 23 egyedül tör a labdával a luxemburgiak kapujára, H. Kovács azon mereng, hogy milyen szépen harmonizál a szélben érlelt szarvassonkás-kéksajtos-szárított paradicsomos falatka a Balatoni Világos komlókeserűjével.

Balra a sörkorcsolyák (egy része), jobbra a sörök

A történelmileg kialakult népszerű sörkorcsolyák nem szofisztikált ételköltemények, hanem rusztikus, egyszerű fogások, amelyeknek az a céljuk, hogy csillapítsák a sörözgetés közben fellépő éhségérzetet, másrészt felszívják a gyomorba jutott alkohol egy részét. Ennyi és nem több.

A „sörforradalom” felszínre hozta a sörkorcsolyák témáját: A Sörgyártók Szövetsége pályázatot hirdetve keresi az ország kedvenc sörkorcsolyáját, plusz számos fizetett cikket jelentetett meg a témában különféle sajtótermékekben és blogokon. Önszorgalomból jómagam is előbányásztam egy 2003-ban, A vendég című lapban megjelent írásomat a magyarországi sörkorcsolyahelyzetről egy kis nemzetközi kitekintéssel kiegészítve. Leginkább azért, hogy összehasonlíthassuk az akkori állapotokat a mostaniakkal. Sajnos, úgy általánosságban a helyzet nem javult. Sőt!
Következzen tehát egy cikk a múltból, legközelebb pedig egy kis elmélkedés a sörkorcsolyákról és a Sörszövetség pályázatáról.


Hogy jobban csússzon!

A sörkedvelők a közvélekedés szerint türelmes, jó kedélyű – és többnyire jó étvágyú emberek. Ez utóbbi meg is látszik rajtuk, mivel a legújabb kutatások szerint az úgynevezett „sörpocakot” valójában nem is maga a sör okozza, hanem a hozzá elfogyasztott nass, a sörkorcsolya.
E hagyományos sörözői fogás kettős szerepet tölt be: egyrészt csillapítja a sörözgetés közben óhatatlanul fellépő éhségérzetet, másrészt részben felszívja a gyomorba jutott alkoholt.